New York - 2024. június 23. - Gospel, Broadway, Brooklyn-híd

A képek kattintásra nőnek

Vasárnap reggel gospel misére terveztünk menni a Harlem negyedbe, ami Manhattan része és a Central Parktól északra található. Több templomban is tartanak gospel misét, de úgy olvastam, hogy egyes helyek nem engedik be a turistákat, más helyeken nagy sorok vannak, talán valahol fizetni is kell, stb. Mi egy közepes nagyságú templomot néztünk ki, és az utcán már messziről látszott, hogy hol a templom, ugyanis a nyilvánvalóan turista szerkóban levők sorban álltak, a gyülekezet tagjai pedig szebbnél szebb ruhákban, a nők ráadásul nagyon vagány kalap költeményeket viselve mentek be a templomba. Egy idősebb pasas, aki a templom alkalmazottja volt, a sorban álló emberekkel foglalkozott, elmondta, hogy mire számítsunk, stb. Nagyon vicces és laza volt, minden elhaladó - idősebb, fekete - nőnek azt mondta, hogy na ő a feleségem, és mindegyikük csak forgatta a szemét és legyintett, látszott, hogy mindig viccelődik mindenkivel. Nagyon jó hangulatot árasztottak, érződött, hogy ez egy egymást ismerő közösség.

A Malcolm X Boulevard Harlemben. Malcolm X egy fekete emberjogi aktivista volt.

Mi a karzaton kaptunk helyet, a rendszeres templombajárók lent ültek. Másabb volt, mint egy itthoni megszokott mise - pl. nem jöttem rá, hogy ki volt itt a pap, vagy volt-e egyáltalán. Volt egy kórus, akik többször is énekeltek, egyszer-kétszer az "igazi" gospeles énekeket, amiket szerintem a legtöbb érdeklődő várt. Azért tettem idézőjelbe, hogy igazi, mert nyilván mindegyik igazi, csak mi ezt vártuk: 

Nagyon vagány volt!

Volt egy kis Biblia olvasás, beszéd, ének, utána meg díjkiosztás következett: az év családja, az év idős hölgye, az év nője, férfija, stb. A díj átadása előtt egy hosszú és szép méltatás volt; a közösség életében aktívan résztvevőket díjazták. Szép ünnepség volt, de amikor már egy órája még mindig csak beszéltek, és a karzaton ülők nagy része már elpárolgott, akkor már mi is úgy gondoltuk, hogy talán jobb lesz, ha szép csendesen mi is kiosonunk. Végül rájöttünk, hogy jól tettük, mert így pont időben elértünk egy másik helyre, ahova reggel még nem is gondoltuk, hogy elmegyünk.


A mai napot eléggé nyitottan hagytuk, csak a reggeli gospel mise volt betervezve és az, hogy délután vagy estefele még egyszer találkozunk Évivel. Több lehetőség között vacilláltunk, miközben metróval a Times Square felé utaztunk, de arra jutottunk, hogy megpróbálunk jegyet szerezni egy színházi előadásra a Broadway-en (ami egy 21 km-es (!) utcának a neve, és inkább csak gyűjtőfogalom ebben a kontextusban, mivel csomó színház található rajta, egymáshoz közel, de persze vannak a Broadway-en kívül is színházak). Mindenhol azt olvastam, hogy feltétlenül menjünk el egy Broadway-show-ra, mert az annnyira jó, na de azt is láttuk, hogy az annnyira drága... ezért nem terveztük különösebben be. Közben megtudtuk, hogy a Times Square-en van lehetőség az aznapi előadásokra a megmaradt helyekre olcsóbb jegyet szerezni. Az olcsóbb jegy még mindig eléggé drága európai szemmel, de azt mondtuk, hogy legalább egyszer az életben... A sorbanállás a tűző napon, pont délben kezdődött, úgyhogy egy adott ponton már szinte kiálltunk a sorból, annyira nehezen bírtuk a kánikulát, de akkor megtudtuk, hogy vannak még jegyek a 13 órától kezdődő Aladdin előadásra. Fél 1 elmúlt, kb. 15-en álltak előttünk a sorban. Nagyon szorítottunk, hogy legyen még jegy, és érjünk is el a színházba. Minden jól ment szerencsére, és kaptunk jegyet egymás mellett, ráadásul egész jó helyen. Megbeszéltük, hogy ha akkor nem indulunk el a gospel miséről, akkor erről lemaradtunk volna, de így cakkra elértük.


Az előadás fantasztikus volt és minden pénzt megért (még úgy is, hogy $80 volt egy jegy). Azt éreztem utána, hogy rögtön ülnék is be a következőre:)) A díszlet pazar volt, a színészek nagyon jók, a megoldások (pl. repülő szőnyeg, a dzsinn megjelenése, stb.) okosak és látványosak, az előadás meg vicces, aranyos és időnként megható is. A Disney-rajzfilm feldolgozása volt, néhány ének még ismerős is volt belőle. Mindemellett a színház épülete is megér egy misét... New Amsterdam Theatre a neve, 1903-ban épült.



Micsoda részletek...

Aladdin az aranyak között

Vége:(

Teljesen feldobódva mentünk ezután találkozni Évivel. Egy kínai vendéglőbe ültünk be enni, utána sétáltunk, benéztünk még üzletekbe, barangoltunk az utcákon. Útközben láttuk ezt a csodát...:


Az új Tesla...na kinek hogy tetszik?

...és nagyon vagány graffitiket is láttunk, ez volt az egyik kedvencem:


De ezek is tetszettek:


Évitől elbúcsúztunk, megbeszéltük, hogy reméljük, a következő találkozás hamarabb lesz, mint 12 év múlva, és mi Csillával a Brooklyn-híd felé vettük az irányt, pontosabban átmentünk Brooklynba és onnan indultunk vissza Manhattanbe a hídon keresztül. Az autósoknak lent van vagy 4 sáv, a gyalogosoknak meg az autók fölött külön rész van. Pont közeledett a naplemente ideje, kezdték felkapcsolni a villanyokat az épületekben. Egy élmény volt! 










Ezután a Flatiron épület környékére metróztunk, amihez már sötétben értünk oda és mivel pont felújítják, nem láttuk rendesen, na de nem baj, nem nagy veszteség. Az épület mellett van egy hatalmas webkamera, ami Dublin és New York között közvetít napközben, Portal a neve. Ez is le volt már kapcsolva, de ez se volt világvége:)) Viszont egy fotós bácsiba botlottunk, aki az utcán árulta a képeit. Analóg fotókat vágott össze, nagyon érdekes hatást keltve. Egyiknek nem tudtam ellenállni, megvettem, 25 dollár volt. Azt mondta, hogy az interneten nincs fent, pedig szívesen belinkelném, mert annyi érdekes képe volt még!

A tőzsde havas épülete és egy kanadai vitorlás meg a tenger van összevágva...nagyon tetszik a kontraszt a kettő között

Hallottunk egy rooftop bar-ról (230 Fifth Rooftop Bar), ami a közelben volt, oda szerettünk volna még elmenni. Fentről csodálkoztunk rá a városra. 


Az árak nem lettek volna épp olyan veszélyesek, mint amennyire a helyből gondolnánk (koktélok 12-17 dollárért NY közepén, sör és alkoholmentes koktél 9 dollár - lassan itthon is ilyenek az árak :( ), de egyikünk sem kívánt semmit, ezért egy rövid nézelődés után haza is indultunk. Ami nagyon szimpatikus, hogy itt is ki volt rakva egy csomó pohár és egy nagy kancsó víz, ingyen lehetett vizet inni.





A metróban ilyen szép díszeket láttunk:




A mai útvonalunk:


Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Hogy is jött ez az ötlet...?

Az indulás s az érkezés (Tokió 1.rész)

Tokió - 2.nap

Mennyibe került az utazás?