Az indulás s az érkezés (Tokió 1.rész)

Az első megálló Japán.

Tokióba Varsón keresztül utaztam (indulás Kolozsvárról). Varsóban szerencsére volt elég időm beutazni a városba (oda-vissza jegy a reptérről 9 lejnek megfelelő zloty - Vásárhelyen meg ugye vagy taxizol 50+ lejért, vagy stoppolsz, vagy valaki kijön érted...). Varsóra nem különösebben készültem, mert nem tudtam időt szakítani rá, de úgy voltam vele, hogy ha már itt vagyok, menjek be, és egészen jó élmény volt. Ezeket a felhőkarcolókat láttam meg legelőször.

 

Elsétáltam az óvárosba, ami az UNESCO világörökség része, nem is véletlenül (amúgy a II. világháború után teljesen rekonstruálni kellett, mert 90%-a szét volt bombázva...). Hangulatos, régi házikók, tetőtéri szobák kiugró ablakkal, karácsonyi világítás próbája a templomon, jóóó hideg (kb.6 fok volt, örültem, hogy az indulás előtti utolsó pillanatban felvettem egy polár felsőt is. Aztán meglátjuk, hogy fog elférni a csomagban :P ).

Az egyik utcában járva észrevettem, hogy van egy Marie Curie múzeum, ami pont fél órát volt még nyitva és ráadásul azon a napon ingyenes is volt. Yess, az mindig jó. Meg is néztem, nagyon érdekes volt. Mire visszaértem a felhőkarcolós részhez, még nagyobb lett a köd, úgyhogy még jobban tetszett a látvány.

A repülőút Varsóból Tokióba kb. 12 órát tartott és teljesen eseménytelenül zajlott, pedig fel voltam készülve mindenféle erős turbulenciára és világvége szcenáriókra. :P Este fél 8kor érkeztem Tokióba, és fél 11 körül a szállásra. Bizony ennyi időt tartott, amíg átmentem az útlevél ellenőrzésen, megettem egy szalámis szendvicset dugiban (mert húst - és gyümölcsöt - nem szabad bevinni az országba), amíg megkaptam az állomást, ahonnan indult a vonatom és egy váltással beutaztam a szállásom közelében levő vonatállomásra. A kiírások alapján elég nehéz lett volna eligazodni, de a japánok kedvességére mindig számíthattam.

Érdekesség: az illető, akitől megvettem a jegyet, felírta egy lapra, hogy mikor és hol kell átszálljak, és akkor láttam, hogy az átszállásra 1 percem lesz. Néztem, hogy na ezt hogy fogom elérni? Végül persze elértem, a vonatok itt nem késnek, de az is segített, hogy épp csak át kellett lépni a másik vágányon levő vonatra. Úgy általában amúgy a Google Maps és Google Lens (fotó alapján fordít) nagyon hasznos, sőt, szerintem nélkülözhetetlen egy ilyen kiránduláshoz. Nyilván ezek nélkül is utaztak ide az emberek, de azért örülök, hogy van ez a nagy segítség. Így tudtam meg, például, hogy mit akar "mondani" nekem ez a wc csésze:

Na jó, nem mindig tökéletes a fordítás, de a semminél több.

Amúgy a szállások ára győzött meg arról, hogy egy japán utazást meg lehet oldani úgy is, hogy nem költünk el rá csillagászati összegeket. Nyilván a kényelemből egy kicsit le kellett adjak ehhez, de ez nem gond - így hostelekben foglaltam ágyat, amik több ágyas, kuckós szobák, pld. ilyenek:

A szobákban csend van, az emberek próbálják nem zavarni a szomszédokat, és mivel amúgyis csak aludni járok ide, a célnak tökéletesen megfelel.

Mondani sem kell, ugye, hogy egy ilyen út után alig vártam, hogy bedőljek az ágyba. 

Folyt.köv.

Előző bejegyzés: Hogy is jött ez az ötlet...?

Következő bejegyzés: Tokió - 1. nap