Kiotó
Kiotóban annyi buddhista templom és shinto szentély van, hogy több, mint 5 éven keresztül naponta látogathatnánk őket anélkül, hogy kétszer mennénk el ugyanabba (kb. 1600 templom és 400-nál több szentély). Az egyszeri turista tehát csak egy töredékét nézheti meg, de lépten-nyomon ilyen helyekbe lehet botlani, és az egyik azért különleges, mert kicsi, eldugott helyen van, és nincs tömegnyomor, a másik meg azért, mert hatalmas és látványos (mondjuk akkor tuti, hogy a fél város ott van).
Japán vallási élete nekem nagyon érdekesnek tűnt. Két fő vallása a buddhizmus és a shintoizmus, és a kettő nincs úgy elkülönítve, mint nálunk, hogy valaki vagy katolikus, vagy református, itt sokan mindkét vallásban hisznek és mindkettő szertartásain részt vesznek. A shintoizmus az ősibb vallás, a buddhizmus Kínán és Koreán keresztül érkezett a 6. században.
A shinto hit animista, mindennek "szelleme" van (kami), a folyónak, az erdőnek, a szerencsének, hegyeknek, az ősöknek,... kb. 8 millió kamit tisztelnek, de nincsenek szent írásaik, vagy egy isten, amiben hisznek.
A buddhizmusnak több ága van Japánban, nyilván ezeket egy külső szemlélő nem igazán tudja elkülöníteni. Ami érdekes, hogy az "importálása" után csak az elején volt konfliktus a buddhisták és a shintoisták között, azóta nagyjából békésen fér meg a két vallás egymás mellett, sőt, egymás kiegészítésének tartják. A buddhizmus fő értékei a bölcsesség, kedvesség, türelem, és ők sem tisztelnek egy nagy istent, hanem a meditálással szeretnék elérni a megvilágosodást. Mindkét vallásnak nagy hatása van arra, ahogyan a japánok másokkal és a természettel szemben viselkednek (nagy-nagy tisztelettel). A shintoizmusnak még van egy olyan következménye, hogy a saját népüket fennsőbbrendűnek tartják, mint mást.
Az esküvők shinto szertartás szerint zajlanak, de a temetés buddhista, mivel a shinto vallásban nincs szerepe a túlvilági életnek. A shinto szentélyek előtt egy torii nevű kapu áll, ott kezdődik a szent hely.
Csütörtök reggel a Maruyama parkba indultam, 5 percre volt a hosteltől. Nagyon szép és nyugis hely:
A közelben megnéztem néhány helyet, köztük a Nanzen-ji-t és a mögötte lévő két kicsi buddhista templomot. A Nanzen-ji 1597-ben épült, és nagyon népszerű hely, tele volt turistákkal, de a másik két kicsi templom (Saisho-in és Oku-no-in) eldugottabb helyen volt és kevesen voltak. Ezeknek sokkal jobb hangulata volt szerintem:)
Az Oku-no-in-hez ráadásul egy erdei ösvényen keresztül lehetett eljutni, ahol alig járt valaki, s néztem is, hogy vajon jó ötlet itt elindulni? De olyan békés volt, úgyhogy felmentem, és csak én voltam akkor ott, nagyon szép volt. Volt egy kiírás, hogy agresszív majmok vannak az erdőben, de sajnos (?) eggyel sem találkoztam:)) Egy másik kiírás is volt, hogy nem szabad meztelenül fürödni a forrásban. Vajon volt rá példa??:) El tudom képzelni:))
Ezután visszamentem a városba, és egy automatánál kipróbáltam még egy tipikus japán dolgot: vettem magamnak meleg teát (flakonban). Jópofa dolog :D Itt volt még az is, hogy egy utcai térképet böngésztem nagyban, s egy kedves hölgy megszólított, hogy segítsen, el tudok igazodni? Nagyon aranyos volt :)
Innen elmentem a Heian (shinto) szentélyhez. Nagyon nagy területen fekszik és tartozik hozzá egy nagy park is. Amúgy itt és a Nanzen-ji-nél is forgattak jeleneteket a Lost in translation c.filmhez, s úgy örültem, hogy pont ezekhez a helyekhez laktam közel, így könnyebben meg tudtam nézni :) A park is nagyon szép volt, nyugis, csendes, és most még nagyon szépek voltak az őszi levelek.
Ezután vonattal lementem a Fushimi Inari szentélyhez, ami shinto, és a rizs szellemének, Inarinak a tiszteletére építették. Ez arról híres, hogy 10.000 torii kapu van a területén...kb 12000 lépcsővel. Na hát legyen elég annyi, hogy kb. háromnegyedéig mentem fel, onnan is szép volt a kilátás és a végére elegem lett a lépcsőkből. A sok narancssárga kapu nagyon látványos, és az egyik 'must-see' dolog Kiotóban, úgyhogy természetesen az út elején rengetegen voltak és mindenki próbált úgy fényképezkedni, hogy ha lehet, senki ne látszódjon mögötte ;P aztán egy idő után a többség visszafordult. Inari állata a róka, úgyhogy nagyon sok kis róka szobor volt a szentély területén.
Hazafele még beugrottam egy curry-s helyre (itt is népszerű a currys mindenféle kaja) és ettem egy ilyen udon curry-t, nagyon finom volt, bár kinézetre nem a legszebb :P
A hostelben a konyhában többen voltunk, japánok, német, portugál és én, és jó hangulat alakult ki :) Amúgy érdekes, hogy ezekben a hostelekben több japán is megszáll, és idősebbek is! Nem gondoltam volna.
Folyt.köv. :)
Előző bejegyzés: Hiroshima
Következő bejegyzés: Bambuszok és őzek
Megjegyzések
Megjegyzés küldése