Fuji-nézőben 1.
Ma délelőtt kijelentkeztem a tokiói hostelből, indultam tovább. Itt amúgy a reggeli benne volt az árban: két főtt tojás, két szelet kenyér, lekvár, egy finom joghurt és kávé vagy narancslé. Egy ilyen vagy hasonló reggelivel egész jól el tudok lenni ebédig, úgyhogy megérte ilyen szempontból is. Ilyen volt a szoba és az étkező:
Kevesebb, mint fél óra alatt sikerült elérni a Shinjuku vonatállomásra és megtalálni a megfelelő vágányt is, aminek hihetetlenül örültem, mert ezt az ittlétem elején biztos nem tudtam volna összehozni:)) Azért az is segített, hogy már meg volt véve a Japan Rail Pass-em, ami egyhetes közlekedést biztosít a JR társaság vonatain, úgyhogy nem kellett a jegyvásárlással tölteni az időt. Japánban nagyon sok vonattársaság van, úgyhogy a JR Pass csak a vonatok egy részére érvényes, de így is jó ajánlat azoknak a turistáknak, akik városok közti utazást terveznek. Ezt a pass-t csak külföldi turisták vehetik meg, az útlevélen ott kell legyen a temporary visitor pecsét, hanem nem lehet megvenni.
A mai végállomás a Fujiyoshida nevű település volt, ami nagyon csendes és nyugis volt, főleg Tokió után. Naaagy nagy örömömre lehetett látni a Fujit:) A tegnapi esős nap ráébresztett, hogy benne van a pakliban, hogy eljövök ide és a Fuji-ból nem fogok látni semmit. Na de most mázlim volt. Nagy mosollyal indultam a szállás felé, ahol le tudtam tenni a hátizsákot és elindultam egy kilátópont felé, a Chureito pagodához, ahova nagyon el szerettem volna jutni.
A pagoda felé fél óra séta után még egy 398 lépcsőfokból álló út vezetett. Erre azért nem voltam felkészülve:)) Google Maps-en nem látszottak a szintkülönbségek, és ez a város sokkal dimbes-dombosabb, mint Tokió. Na de felértem, és a látvány annyira szép volt, hogy ott maradtam egész naplementéig. Néhány kép erről a csodás helyről:
Ezután indultam a szállás felé. Nagyon más volt ilyen helyen sétálni, kicsi, szűk utcák, emberek sehol, látszottak a csillagok és a hegyek is körülöttem... hát csodás volt. A szállás nagyon vagány volt, szívesen ott töltöttem volna legalább még egy estét. A földszinten volt a konyha és a közös terem, ahol jó zene ment, könyvespolc és CD gyűjtemény is volt, fent pedig a szobák, emeletes ágyakkal, fa padló és falburkolat. Azt juttatta eszembe, mikor gyerekkoromban a Madarasi Hargitán nagybátyámék házában voltunk, úgyhogy nagyon jól esett itt lenni...
Szóba elegyedtem egy kedves német párral, akik ajánlottak néhány helyet, amit érdemes megnézni itt, aztán elmentem egy vendéglőbe, Setouchi a neve. Véletlenül bukkantam rá, nagyon éhes voltam már, és a helyi üzletben nem igazán találtam semmi olyant, amit megennék. Ez egy kis családi vendéglő volt, és mivel elég csendes este volt (akkor én voltam az egyedüli vendég) csomó mindent elmagyarázott a szakács/pincér/tulajdonos, aki amúgy nem tudott szuper jól angolul, de google translate-el és néhány találgatással elboldogultunk:) Nagyon értékeltem, hogy akart beszélni, gyakorolni az angolt. Amúgy azt olvastam, hogy ez sok japánra érvényes, nem tudnak túl jól angolul, de szívesen gyakorolják, ha van lehetőségük. Szóval valahogy kiválasztottam, hogy mit akarok rendelni, de végül mégis valami mást kaptam, vagy én értettem félre valamit:)) De ezzel is nagyon meg voltam elégedve, sőt!
Felét nem tudtam, hogy mi az, de mind kérdezgettem a szakácsot, mivel tényleg lelkesen segített. Egyszer látom, hogy egy cetlire valamiket írogat, gondoltam, hú, vajon leírja, hogy mi mi az? És igen!! :D Az a pecsét a lap alján a hanko, vagyis a saját egyedi pecsétje. Erről valamikor régen hallottam, és nagyon vagány volt élőben is látni:) Mindenkinek van egy vagy több ilyen kis pecsétje, amit ugyanazokban a helyzetekben használnak, mint mi az aláírást, pl. mindenféle szerződéskötés esetén. Ha valaki elveszti a hanko-ját, akkor be kell jelentse a rendőrségen és újat, más mintával kell csináltasson, mert ha valaki megtalálja a régit, felhasználhatja ellene, pl.szerződés hamisításnál. Érdekes rendszer :)
Az étel nagyon finom volt, és még a hal valamiket is megettem, ami részemről nagy szó.
Még néhány kép, három a pagodától, a csatornafedél mintás, és a jobb alsó kép a vendéglőből hazafele menet készült. Meg tudnám szokni ezt a kilátást:)
Előző bejegyzés: Tokió - 4. nap
Következő bejegyzés: Fuji nézőben 2.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése