Tokió - 3.nap
Előző este már úgy feküdtem le aludni, hogy izgatottan vártam a következő napot. Az első hely, ahova mentem, a közelben levő Shinjuku Gyoen kert/park volt, ahova kellett fizetni egy 500 yen-es belépőt, de teljesen megérte. Maga a park nagyon felszerelt, van benne japánkert, nyugati stílusú parkrész, üvegház, múzeum, kiállítás, szépen rendbetett sétálóutak, minden. Rengetegen voltak, az emberek piknikeztek, játszottak, szappanbuborékot fújtak, stb.
Krizantém kiállítás is volt, ami eleve egy meglepő dolog számomra, de végülis nem csoda, hogy ilyen is van itt - a császári család jelképe a krizantém, úgyhogy komolyan veszik, mint sok minden mást. És nagyon érdekes volt!
Ami még különösen tetszett, azok a hatalmas ciprusfák. Volt egy taiwani palota is, amit a Taiwanon élő japánok ajándékoztak a királyi családnak valamelyik ceremónia alkalmából. A csendes tavak már csak hab a tortán.
Itt még megtanultam egy dolgot: ha meg szeretnék kérni valakit, hogy készítsen rólam egy képet, akkor a legjobb választás a fiatal lány kategória, mert ők aztán tudnak pózolni, s engem is igazgatni, hogy hogy álljak, hogy jobb legyen a kép :D
Innen az Asakusa negyedbe mentem, és végre kezdtem belejönni a metró/vonat használatába, az eligazodásba. Asakusa egy hagyományosabb negyed, itt van egy híres shinto templom, a Senso-ji. Körülötte több kisebb templom is van, pagodák, street food állványok, kimono bérlés lehetőségek, még egy vidámpark is, és persze rengeteg ember. Aki nagyon szeretné, bérelhet emberi riksát, és cocokáztathatja magát az utcákon. Érdekes.
A templom gyönyörű, látványos, különleges. Az emberek sorbaálltak, hogy felmehessenek az oltárhoz (nem vagyok 100% biztos, hogy ez a helyes megnevezése). Az oltár előtt meg kell hajolni, kétszer tapsolni (így jelezni, hogy megérkeztél), fejet lehajtva imádkozni és utána még egyet tapsolni. Legalábbis így láttam a körülöttem levőktől és próbáltam utánozni őket, hogy ne lógjak ki nagyon a sorból.
Ehhez közel van a Tokyo Skytree nevű épület, amit 2012-ben fejeztek be és adtak át, és tv adótorony a szerepe, nem mellesleg a világ második legmagasabb épülete. Mivel előző nap már felmentem a másik épület kilátójába, ide már nem fizettem be, de az aljához elmentem, és az is nagyon vagány hely volt. Volt egy kiállítás és videók arról, hogy hogyan építették, meg milyen a kilátás fentről, és persze a szinte kötelező karácsonyfa és karácsonyi vásár.
Útközben hazafele betévedtem az Ujajima shrine épületéhez, csak megpillantottam az utcáról a fényeket, és muszáj volt bemenjek. Különleges faragott fák, bennük fényekkel, hangulatos!
Itt már siettem, mert el szerettem volna érni egy ramen-es helyre, amiről jó ajánlásokat olvastam, és 9-kor zárt. 9 előtt 20 perccel érkeztem meg, és kint sor volt még, úgyhogy gondoltam én is megpróbálom, hátha sorra kerülök. Végül mindenki bejutott, aki sorba állt. Itt is az automatánál kellett kiválasztani, hogy mit szeretnél enni, a cetlit a szakácsnak adni, és várni, amíg sorra kerülsz. Kb fél óra várakozás után kaptam én is helyet, és megettem a ramen-emet, ami... hát, nem volt rossz, de valahogy nem az én ízlésem. Az sem segített a helyzetemen, hogy mellettem mindkét oldalon úgy szürcsölték az emberek a noodle-jüket, mintha az életük múlna rajta. Ez itt így szokás, és bár sokan azt hiszik, hogy ezáltal fejezik ki a tetszésüket a szakácsnak, azt olvastam, hogy ez nem igaz, egyszerűen csak így eszik ezt a fajta kaját. Amúgy érthető is, mert villa ugye nincs, kanállal ezt nem lehet megenni, és ha már valahogy megkaparintottál egy adag noodle-t, akkor egyszerűbb felszürcsölni. Hát, ez ilyen.
Hazafele menet még elkaptam a Shinjuku állomás környékén szokásos élő kis koncerteket, amit az itteni tinik adnak. Egymástól nem messze 4-5 koncert is ment egyszerre, igazi fesztiválhangulat;)
Folyt.kov.:)
Előző bejegyzés: Tokió - 2.nap
Következő bejegyzés: Tokió - 4. nap
Megjegyzések
Megjegyzés küldése