New York - 2024. június 24. - Intrepid Sea, Air & Space Museum, Top of the Rock

 A képek kattintásra nőnek

Az utolsó teljes napunk New Yorkban!

Mára maradt egy nagyon érdekesnek ígérkező múzeum. Busszal mentünk oda, a megálló felé tartva ezt a graffitit láttuk, amitől nagyot dobbant a szívem: 

És hogy miért is olyan különleges a múzeum? Mert ezen az anyahajón található!

Szóval az Intrepid nevű, II. világháborúban és utána, a hidegháborúban használt repülőgép-hordozó hajóra mentünk, ahol a helyszínhez illően használt repülőgépeket, helikoptereket állítottak ki, de volt még űrkutatással kapcsolatos része is és egy igazi, szintén a hidegháborúban, a Szovjetunió partjainál cirkáló tengeralattjáró is. Szóval volt itt minden, mint a karácsonyfán, ahogy a kémiatanárnőm szokta volt mondani. 

Elsőként a fedélzetre mentünk, ahol kb. 25 repülőgép, helikopter volt kiállítva, köztük egy Concorde is. 

Elfogott egy kellemetlen, nehéz érzés, ahogy a fedélzeten álltam, és belegondoltam, hogy miket láthatott ez a hajó? Mennyi harcot, lövedéket, szenvedést, halált? Furcsa volt arra gondolni, hogy ezzel a hajóval szállítottak egy csomó bombázó repülőt, amik által ki tudja, hányan haltak meg, és hogy több kamikaze támadás is érte ezt a hajót, ami által szintén sokan meghaltak. Próbáltam nem erre koncentrálni, hanem a jelenben lenni. Azért nem csak háborús történetei vannak az Intrepidnek, mert pl. több űrhajóst is ide hoztak az űrrepülésük után, amikor az óceánba pottyantak.

A szárnyakat vissza lehet hajtani, hogy több repülő férjen egymás mellett

Az irányító fedélzet (flag bridge)

Az irányító központ bentről

Teendők gáztámadás esetén

Ezután bementünk egy fedett részbe, ahol az űrkutatással kapcsolatos kiállítás volt. 

Az Enterprise űrhajó. Nem járt az űrben, csak tesztelésekre használták.

Korabeli újságcikkek

Eredeti felszerelések

Ezután a tengeralattjárós rész következett, ami, bevallom, nem igazán érdekelt, de szerencsére Csillát igen, így egy jó fél óra sorbanállás után oda is bementünk. Végül mindkettőnk számára ez lett a legemlékezetesebb része az Intrepid-nek! Nagyon sokat dobott az élményen, hogy volt alkalmunk meghallgatni egy idős veterán bácsit, aki, bár nem ezen a tengeralattjárón szolgált (repülős volt), nagyon témában volt a részletekkel és örömmel mesélt a látogatóknak. Ő amúgy az Intrepid önkéntes programjában vesz részt, ami szerintem nagyon szép dolog - így ők is mesélhetnek, és nekünk, látogatóknak is sokkal életszerűbb így az élmény. Legalább 15 percet mesélt nekünk, de még sokáig hallgattuk volna.

Néhány dolog, amit tőle tudtunk meg:

- a tengeralattjárón mindenki kellett ismerjen minden tevékenységet, hogy ha valaki kiesik (azaz meghal), akkor lehessen pótolni 

- teszteket írattak a legénységgel a különböző funkciók ismeretéből és a legelső feladat a tengeralattjáró vezetésének megtanulása volt

- morze jeleket tudtak kapni, amikor a vízfelszín közelében voltak, viszont nem volt megengedve, hogy válaszoljanak, mert elárulták volna a jelenlétüket. A jelet egy kis antennán keresztül kapták, ami a víz felszínén úszott, kis mérete miatt nehezen volt észrevehető

- 3 naponta ment fel a víz felszíne alá, ott kapott valamennyi friss levegőt és híreket, aztán visszament a mélybe

- a hadseregben itt volt a legjobb a kaja, pl. minden pénteken friss homárt ettek

- egy misszióra induláskor minden szabad teret telepakoltak kajával (pld. a tusolófülkét a mennyezetig rakták kajás zsákokkal, a szobákban a padlón több réteg konzerv állt, stb.). Az első héten megették a friss dolgokat, utána jött sorra a többi.

- tusolni egy misszió során csak egyszer volt lehetősége a legénységnek, mert nem lett volna elég víz, hogy gyakrabban tusoljanak

- merüléshez az oldalsó kamrákat pumpálták tele vízzel és a felemelkedéshez kipumpálták a vizet

- állandóan meleg, párás, kellemetlen szagú volt a levegő, a ventilláló rendszer nem volt a legjobb. A kondenzvíz fémlemezekre csapódott le és azt újrahasznosították, pl. arcot mostak vele (inni nem volt jó)

- mindenki cigizett ezeken a tengeralattjárókon. Állítólag jó hangulat volt a missziókon.

- nem volt megendegve, hogy mindenki egyszerre aludjon. 100 fölött volt a legénység száma, de csak 90 valahány ágy volt. Mindig kellett legyen valaki, aki ébren volt.

- mindenki önkéntesen ment le és tisztában voltak vele, hogy ha támadniuk kell, akkor valószínű ők is támadva lesznek és ez kb. egyenlő a halállal. 

- fizetésük a beosztásuknak megfelelő volt, és még kaptak havi 50 dollár veszélyességi pótlékot, ami nem volt rossz abban az időben. A bácsi az Air Force-ban volt, és kb. 20 évvel később is, mint amikor ez a tengeralattjáró működött, ő 110 dollárt kapott havonta pótlékként.

- bocsi, kicsit morbid: halál esetén úgy jártak el, hogy a holttestet berakták a fagyasztóba és egy idő után zsákba rakva a torpedóval együtt kilőtték a tengerbe.

Klausztrofóbiásoknak nem volt ideális hely

Négy (!) emeletes ágyak

A tengeralattjáró kívülről

Ezen jót nevettünk :) kreatív reklám

Érdekes tervezésű épületek

A postahivatal belülről

Elmentünk a postára, képeslapokat adtam fel, benéztünk a Macy's-be, ami egy nagy bevásárlóközpont, majd a Rockefeller Center felé mentünk, ahova naplemente előttre foglaltunk jegyet. A terv az volt, hogy fentről megnézzük a naplementét és utána az esti fényeket. Hát mit ne mondjak, ennél szebb programot el se tudtam volna képzelni befejezésül! Szerencsére annyit maradhat fent az ember, amennyit szeretne, és mi kb. másfél-két órát maradtunk itt. 

Rengeteg képet készítettem, elkápráztató volt a látvány! "Egy pár" kép :P 

Spot the church :) 

New Jersey irányában - naplemente

Innen még gyorsan elmentünk a Times Square-re, hogy nézzük meg este is. Kb. 5 percet bírtuk, inkább mentünk is haza gyorsan. 

A mai útvonal: