Hong Kong ~ 2024. október 6.
A képek kattintásra nőnek
Hong Kong nagyon más volt, mint ahol eddig jártunk - nagyon ázsiai és nagyon brit egyszerre. Az utcanevek közt van olyan, hogy Salisbury, Humphrey's és Kimberly, van Aberdeen negyed, de Woosung, Nanking és Pak Hoi utcák is. Az autók a bal oldalon közlekednek, tele van a város emeletes buszokkal és villamosokkal, a leghíresebb látványosságok neve Victoria Peak és Victoria Harbour, a néhai angol királynőről elnevezve. 31 fok volt és párás, fülledt levegő, hatalmas zöld növények, virágok mindenhol, kicsit trópusi hangulata van, ami ugye már nagyon nem brit 🙂 A lakosság összetétele meg mindenféle - nagyon sok bevándorló él itt, Kínának ezen a különleges közigazgatási területén. Szóval érdekes hely, na.
Először az öböl partjára mentünk, gyönyörű volt az idő és a kilátás is 🙂 Annyira tetszik, hogy egész HK körbe van véve erdővel borított hegyekkel... Mind az járt a fejemben, hogy milyen jó lenne ezeket a dombokat bejárni (persze a meleg és a magas páratartalom megnehezítené a túrákat). A város és a természet együtt lenyűgöző volt:) Nem csoda, hogy annak idején az angolok rátették a kezüket erre a helyre és nem akarták könnyen elengedni (persze őket biztos jobban érdekelte az öböl védettsége és jó helyzete, mint az, hogy milyen szép).
Közben mi a nagy meleg elől bemenekültünk egy plázába (K11 Musea). Láttuk kívülről, hogy van a tetején egy zöldövezet, és oda szerettünk volna felmenni, de kiderült, hogy a legfelső szintek valami prémium tagoknak vannak fenntartva, de azért az alsóbb szinteken levő "kerteket" meg tudtuk nézni, oda minket is beengedtek 😛
Egy helyen sikerült pénzt kivenni. Érdekes amúgy, hogy pl. Pekingben egyáltalán nem volt szükség készpénzre, mindent meg lehetett oldani kártyával, de itt még a napi tömegközlekedési kártyát is készpénzzel kellett feltölteni.
Innen elsétáltunk a komphoz és átutaztunk a túlsó partra. Miután átverekedtük magunkat vagy 2 plázán (úgy tűnik, hogy itt egy egész utcarendszer van a plázák között, egyszerűbb rajtuk keresztül, az utca szintje fölött közlekedni, már ha tudjuk, hogy merre kell menni. Mi nem tudtuk). Útközben nagyon sok helyen láttunk kartonokon ücsörgő nőket, akik beszélgettek, telefonoztak, manikűröztek, egy helyen táncoltak, énekeltek is. Legalább 100-150 nőt láttunk így a plázák mellett, a felüljáróknál, és nem tudtuk elképzelni, hogy mi lehet a háttere. Utólag olvastam, hogy nagyon sok nő (főleg fülöp-szigeteki és maláj) dolgozik és lakik itteni családoknál, és a vasárnap az egyetlen szabadnapjuk. Ilyenkor mind kimozdulnak, találkoznak, és a napjukat együtt töltik.
A Man Mo nevű templomot kerestük, valahogy rá is bukkantunk a Hollywood Road-on 🙂 Furcsa kontrasztban volt a kis templom és mögötte, mellette a hatalmas blokkok. A templom a háború és irodalom isteneinek van ajánlva, és régebb kb. bíróság szerepet is betöltött, itt döntötték el a vitás ügyeket. Mivel elég kevés helyre lehet itt építkezni, minden talpalatnyi helyet kihasználnak, és hát a végeredmény olyan, amilyen.
A templom után ebédelni akartunk menni, egy olcsó Michelin csillagos helyet kerestünk (igen, van ilyen). Nem találtuk, egy jó fél óra keresgélés után azt mondtuk, hogy elég, eszünk ott, ahol vagyunk, ami nem más volt, mint egy McDonalds:)) így kipróbáltuk a hongkongi mekit. Ami különlegesebb volt, az a matcha-s bubble tea, finom volt. Közben mentünk egyet az itteni emeletes trolival is, ami hongkongi kuriózum, és itt úgy hívják őket, hogy ding ding 🙂
Már du. 3 után volt, amikor a peak tram felé indultunk. Ez egy kis villamos felvonó, ami felvisz a Victoria-csúcsra, az ikonikus kilátóra. Egy parkon keresztül kellett menjünk, ahova belépve egyből megváltozott a levegő - nem a városi fülledt meleg volt benn, hanem az a nehéz, párás, meleg levegő, mint amikor belépsz egy virágüzletbe. Észrevettük, hogy van itt egy madárpark (aviary). Az egyik leginkább tetsző dolog volt, amit itt láttunk, és véletlenül fedeztük fel 🙂 A park egy jó nagy része el van kerítve, a fák fölött egy nagy háló van. Nagyon sok különböző madárfaj él itt, nagy része számunkra ismeretlen, őket lehetett itt megfigyelni. A madárcsicsergés csodás volt 🙂 Nagyon különleges élmény volt, ráadásul nem is kellett ide belépőt fizetni.
Innen nem messze volt a Victoria csúcsra vezető felvonó alsó megállója. Nagyon meredek utakon visz fel és le a kis vonat, és az biztos, hogy nem egyszer gondoltam a 10 perces út alatt arra, hogy hogyhogy nem csúszunk vissza??? Az út is lenyűgöző volt, de fentről a kilátás lélegzetelállító. Amióta láttam erről a helyről képet, el szeretettem volna jutni ide, úgyhogy nagyon boldog voltam, hogy itt lehettünk!!!:) Úgy terveztük, hogy ma már nem megyünk máshová, itt akartuk megnézni a naplementét és az esti fényeket is. A kilátón egyik irányba a tengert és a szigeteket is lehetett látni, az is csodaszép volt. Elég korán, 6 körül volt a naplemente, ez után még megvártuk, amíg teljesen besötétedik és kicsit eloszlik a tömeg.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése