Hoi An ~ 2024. október 8.

A képek kattintásra nőnek

Ma hajnalban 5 körül ébredtünk meg. Na nem azért, mert olyan kipihentek lettünk volna, hanem mert akkor kezdett kukorékolni egy kakas:)) Éjszaka többször is hallottuk amúgy, hogy időnként zuhog, aztán elállt. Volt egy hangulata :) 

A szálláson reggeliztünk - leves friss zölddel, kávéval, és gyümölcsöket is kaptunk. 

Ezután arra gondoltunk, hogy lesz, ami lesz, mi elmegyünk a tengerparta és megnézzük, hogy milyen a tenger az esős évszakban. Optimisták voltunk és vittük a fürdőruhákat is, hátha tudnánk úszni kicsit. Amúgyis az, hogy esős évszak van, csak azt jelenti, hogy naponta többször esik egy olyan fél órát, aztán eláll, süt a Nap, s kezdődik előlről.

A part néhány kilométerre volt tőlünk és a szállásadónktól kapott biciklivel mentünk. Egy élmény volt itt bringázni, főleg az útkereszteződéseken átmenni 😃 A lényeg, hogy az ember ne tegyen hirtelen mozdulatot, mert így a robogósok is tudják, hogy merről kerüljenek ki. Útközben is esett néhányszor, de az esőkabát kéznél volt és amikor kellett, felvettük. 

Rizsföldek

A tengerpart nagyon kellemes volt és végül nagy szerencsénk volt az idővel is, mert jópár órát kibírta eső nélkül. A hullámok nagyok voltak, tömeg abszolút nem volt. Egy kis vendéglő partszakaszán álltunk meg, ahol, ha rendeltünk valamit, a napágyért nem kellett fizetni. Érződik, hogy ez nem szezon, de minket nem zavart. Közben néhányszor esett, olyankor behúzódtunk a vendéglőhöz. Amúgy nem volt hűvös, és a víz is meleg volt.

Ezeket ebédeltük:

A rák kibontását megmutatták a vendéglős nénik, mert ilyet még egyikünk sem evett. A lábait le kell törni, és azzal a diótörővel kell széttörni, mert bennük is van hús. A testéről meg a páncélt valahogy le lehet pattintani alulról. Még nekem is ízlett, amit megkóstoltam belőle🙂 

Délután is tudtunk fürödni egyet, aztán annyira beborult, hogy jobbnak láttuk hazafele indulni. A vendéglős nénik mondták, hogy nyugodtan tusolhatunk a vendéglő mögött. Az egyikük (aki a képen van) olyan aranyos volt, kérdezte, hogy van-e esőköpenyünk, s kihozott egyet...

Ezekből nemsokára ebéd/vacsora lett:( Kicsit rossz volt így látni őket, megkötve, egymás hegyén hátán. Érdemes megfigyelni, mekkorára nőnek, hatalmas csápjaik vannak

Ezt a buddhista templomot végül csak kintről sikerült megnézni, mert amikor bementem az udvarra, hogy nézzek szét, egy kutya jól megugatott és megkergetett:)) Visítva rohantam ki az utcára, ahol Emil a biciklikre vigyázott, miközben arra gondoltam, hogy miért is nem adattuk be a tetanusz elleni védőoltást :P Utána már csak nevettük az egészet, ahogy valószínű az utca népe is engem :P  

A helyi katonaság (military command) előtt láttuk

Az itteni pénz, a dong. Ho Chi Minh van rajta, aki sikeresen harcolt az ország függetlenségéért, és a francia megszállás után az ország első elnöke volt. 

Sok pénznek tűnik, de igazából nem az: 100.000 dong 18 lej.   

Hazamentünk, letettük a bicikliket és besétáltunk a városba. Most még díszesebb volt, mint a tegnap este. Rengeteg színes, mintás lampion mindenhol - annyira szép és aranyos, nem giccses. Hangulatos volt :) Vacsoráztunk, sétáltunk. Nagy tömeg volt mindenhol, de érthető, annyira szép kisváros ez, hogy megéri itt tölteni pár napot. Megnéztük a japán hidat, aztán hazasétáltunk.

Aranyos kávézók, vendéglők mindenhol

Lehet hajókázni is

A kínai behatás most is érezhető

Vacsoránk - a bal oldali a Hoi An wonton (ropogós kisütött alsó rész, rajta zöldségkeverék szósszal), a jobb oldali húsos, tofus zöldség.

A fedett japán híd

Egy templom is van a japán hídon

Hoi An arról is híres, hogy sokan ide jönnek öltönyt, ruhát varratni maguknak. Állítólag sokkal olcsóbb, mint Amerikában vagy Nyugat-Európában és jó minőségű. Mi nem próbáltuk ki ezt, úgyhogy nem tudunk az árakról nyilatkozni, de azt elmondhatom, hogy nagyon sok gyönyörű ruhát láttam. Bizonyos utcákon egymást érik az ilyen kirakatok.

~·~