Csónakkal a Trang An parkban és a Mua barlang kilátója ~ 2024. október 11.

- október 10, 2025

A képek kattintásra nőnek

Reggeli után elbicikliztünk a 3 kilométerre levő Trang An parkba, ahol csónakos kirándulásokat szerveznek (5 személyes kis csónakokban visznek körbe a sziklák között, barlangokon keresztül). Több út közül lehetett választani, mi azon mentünk, amelyik 9 barlangot és 3 templomot látogatott meg.

Egy elhagyatott templom. Ide nem mentünk fel :)

Az Ázsiában megszokott színes, illatos, felajánlásokkal teli templomok

Kínai írásjelek az épületen

Csend, nyugi, madárcsicsergés, halak, evezés hangja...hát nem volt rossz :) A sziklák szinte függőlegesen emelkedtek körülöttünk, sűrű erdővel voltak benőve. A barlangok alacsonyak voltak, könnyen beüthettük a fejünket. A néni, aki irányította a csónakot, elképesztő ügyesen navigált, s néha mi is eveztünk a plusz lapátokkal.

Három templom volt az útvonalunkon. Amikor megérkeztünk egyhez, mi kiszálltunk, a vietnámi hölgy a csónakban maradt, és jelezte, hogy hol szállhatunk majd vissza. Ezek régi buddhista templomok voltak, még a kínai uralom idejéből, sokukon láttunk kínai írásjeleket. Békés, nyugodt helyek voltak és sok helyen égtek az illatos pálcák.

Leginkább az a templom tetszett, amelyiknél fel kellett menni egy csomó lépcsőn, és utána le is kellett menni ugyanannyin, a hegy másik oldalára. A templom itt a sziklába volt építve. Ez még a többinél is békésebb hely volt, és szerencsénk volt, hogy pár percig csak mi ketten voltunk ott.

Sok helyen megjelenik a sárkány motívuma

Az egész túra körülbelül 3 órát tartott és kettőnknek 92 lejbe került (18 euró). Gondoltuk, hogy kipihenjük a nagy fáradalmakat :P és ittunk egy kávét és fagyiztunk. Én kalandos kedvemben voltam és megkóstoltam a sós kávét és durian ízű fagyit. Először a jó: a sós kávé nagyon finom volt! Enyhén sós ízű, sűrű tejhabos kávé, isteni finom. Na most a rossz: hát ez a durian valami egészen büdi, kellemetlen első ízű dolog, aminek az utóíze egész jó. A szagja mindkettőnket a gáz szagára emlékeztetett, nagyon fura és kellemetlen volt. Gondolom ez is egy olyan íz, amit meg lehet szokni és megszeretni, de számomra ez most nem az a nap volt. A kávét megittam, a fagyit kínoztam egy darabig, de végül otthagytam. Emil cream cheese-es kávét ivott, aminek az íze hasonlított az enyémhez - sűrű volt a tejszín benne és nem volt túl édes.

Ezután a biciklivel elmentünk a Mua barlanghoz, aminél nem is a barlang a legnagyobb látványosság, hanem a tetején levő két kilátó, ahova valami 500 lépcsőfokon lehet felmenni. Mindenki erősen lihegett a megállóknál:)) nem is csoda, 30 fokban nem volt egyszerű felmenni ide. Viszont abszolút megéri a látvány - ilyent még sosem láttunk. Ameddig a szem ellát, végig különleges hegyvonulatok, gömbölyű hegytetők, függőleges sziklák. Köztük egy folyó. Csodaszép! Mintha nem is ezen a világon lenne :)