Szia, Ázsia!

  12:25-kor indult a gépem, de mivel egy jó óra volt kijutni a reptérre, reggel már nem volt túl sok időm itt. Ez már a hazafele tartó járatom első fele volt: Tajpej-Szöul ma, és Szöul-Budapest holnap, szombaton. Dél-Koreában soookkkkal hidegebb volt, mint ahol eddig voltam, úgyhogy minden vastagabb blúzom a csomagom tetejére tettem és úgy készültem, hogy most tényleg rétegesen fogok öltözni (3 blúz, két zokni, stb.).  Egy kép az itteni reggelikről. Az volt a tendencia, hogy megettem valamit, amiről nem mindig tudtam, hogy mi az, és utána azért még megettem két szelet dzsemes kenyeret is, biztos, ami biztos:))   Rizs, sok párolt zöldség, valamilyen hús, szárított gyümölcs szerűség szezámmaggal... az alsó képen az a kukoricára hasonlító valami nem az volt, inkább olyan íze volt, mint egy kiflinek:) Kilátás a szobámból (aminek amúgy tejüveg ablaka volt, úgyhogy csak akkor láttam valamit, ha kinyitottam az ablakot, de akkor meg bejött egy csomó szúnyog:)) ). Úton a reptér felé. Ez már D

Ez volt az utolsó napom Tajvanon, és ahogy szomorúan konstatáltam, az utolsó „teljes” napom is az út során, úgyhogy nagyon ki akartam használni és azt mondtam, hogy mindent megcsinálok, ami még a listámon van. Végül nagyrészt ezt sikerült is teljesíteni:)  Zuhogó esőben indultam a buszmegállóba. Az első mai célpont a Yehliu Geopark volt, ami Tajpejtől egy kb. 35 km-re levő településen található a sziget északi csücskén, az óceán partján. Az arrafele vezető út is nagyon szép volt, erdők között mentünk.  Ez a Yehliu nagyon érdekes, nem mindennapi hely, amit geológusok biztosan jobban tudnának definiálni, mint én :P Különleges kőképződmények, amik folyamatosan formálódnak a víz és a szél hatására, és kreatív emberkék néhánynak nevet is adtak, pl. Queen’s head, Cute Princess, Fairy’s shoe, Tofu rocks :D  Tiszta jó volt a buszon, én voltam az egyetlen utas. A geoparktól kb. 20 perc sétára tett le (hogy, hogy nem, a sofőr nem állt meg a geoparkhoz közeli buszmegállóban, de szerencsére néztem

Igen is meg nem is, a válasz erre a kérdésre attól függ, hogy kit kérdezünk. Természetesen abban a Kínában, amire mi általában Kína alatt gondolunk, nem voltam. Viszont ha egy átlag kínai politikust kérdeznénk, valószínűleg ő azt mondaná, hogy igen, én Kína egyik tartományában voltam. Tajvan történelméről és a jelenlegi helyzetéről egy regényt lehetne írni, de megpróbálom pár sorban összefoglalni. Szerintem nagyon érdekes! A szigetet legalább négyezer éve őslakosok lakják, akik az ausztronéz nyelvcsaládba és genetikailag a malájokhoz tartoznak, tehát semmi közük a mostani kínai többséghez. Jelenleg is 16 törzs él még a szigeten, valamilyen szinten őrzik a kultúrájukat, de a 21. századi újdonságok őket is utolérték.  A szigetet portugál hajósok Ilha Formosa-nak nevezték el, ami "gyönyörű sziget"-et jelent (nem is véletlenül :) ). Ez a Formosa név elég sokáig használatban volt. A törzsek jól elvoltak, amíg az 1600-as években holland kereskedők nem kezdtek itt tábort verni, épít

Egy érdekes reggeli után (a hotelnél), amiből csak a lekváros kenyeret és a rizset ismertem fel, elindultam Tajpejbe, mostmár busszal. Részben azért, mert nem akartam fél órán keresztül sétálni a hídon, s részben azért, mert sajnos az időjárás előrejelzésnek igaza volt, és szinte folyamatosan esett az eső. Szerencsére a hoteltől elvehettem egy ernyőt, úgyhogy nagyjából "fedve voltam".  Első megállóm egy pénzváltó volt. Ha bárki is megfogad egy tanácsot ebből a történetből, az az legyen, hogy legalább az első 1-2 napra vigyen magával elég helyi valutát otthonról. Sokszor egy csomó időt felvesz a pénzváltó megkeresése, sorbanállás, intézkedés, ami pont az első nap nem hiányzik. Legközelebb biztos másképp csinálom. A másik, hogy ha van lehetőség, érdemes előre vagy a reptéren megvenni a helyi utazós kártyát, később az is macerás lehet. A pénzváltással kapcsolatban itt speciel az volt a gond, hogy kevés váltó hely volt a városban, úgyhogy szinte le kellett vadásszak egyet. Ez a P