Geopark, gondola és Taipei 101 - 2022. dec. 15.

Ez volt az utolsó napom Tajvanon, és ahogy szomorúan konstatáltam, az utolsó „teljes” napom is az út során, úgyhogy nagyon ki akartam használni és azt mondtam, hogy mindent megcsinálok, ami még a listámon van. Végül nagyrészt ezt sikerült is teljesíteni:) 

Zuhogó esőben indultam a buszmegállóba. Az első mai célpont a Yehliu Geopark volt, ami Tajpejtől egy kb. 35 km-re levő településen található a sziget északi csücskén, az óceán partján. Az arrafele vezető út is nagyon szép volt, erdők között mentünk. 

Ez a Yehliu nagyon érdekes, nem mindennapi hely, amit geológusok biztosan jobban tudnának definiálni, mint én :P Különleges kőképződmények, amik folyamatosan formálódnak a víz és a szél hatására, és kreatív emberkék néhánynak nevet is adtak, pl. Queen’s head, Cute Princess, Fairy’s shoe, Tofu rocks :D 

Tiszta jó volt a buszon, én voltam az egyetlen utas. A geoparktól kb. 20 perc sétára tett le (hogy, hogy nem, a sofőr nem állt meg a geoparkhoz közeli buszmegállóban, de szerencsére néztem a google maps-et, hogy hol járunk, mert így tudtam szólni, hogy hohóó, én le kéne szálljak). Egy nagyon szép helyen tett le, ahol 3 perc alatt megáztam annak ellenére is, hogy volt nálam ernyő. Naaagyon fújt a szél, hűvös is volt, de nem érdekelt, mert a látvány mindenért kárpótolt. Régi álmom volt látni a Csendes-óceánt, és alig hittem a szememnek, hogy itt van előttem, teljes valójában, úgy, ahogy egy tisztességes nem-csendes-óceán ki kell nézzen :D

1-2: Ahol leszálltam a buszról 

3-6: Ez már a geoparkban 

A park nagyon-nagyon tetszett, még úgy is, hogy az idő tényleg nem kedvezett a látogatásnak: csuromvizes lett a kabátom ujja, a nadrágom, cipőm, minden, amit nem takart a kis esőköpenyem. Mindenesetre nem én voltam az egyetlen elvetemült, aki ilyen időben is kimerészkedett erre a helyre, elég sokan voltunk 😊 Ilyen és ehhez hasonló dolgokat láttam:

 

1: a geopark 

2: fosszília 

3: Queen's Head (egyre vékonyabb a "nyaka", valószínűleg egy idő után le fog törni :( )

4-5: kis kráterek:) 

2: Elephant Rock (mintha a tenger felé nézne)

3: Fairy's Shoe (középen az a kis kiemelkedés)

4: fosszília

4: Tofu Rocks :D (ez volt a kedvencem:)) )

5: Mushroom Rocks

Nagyon tetszett ez a hely, és örültem, hogy utolsó pillanatban úgy döntöttem, hogy ide is eljövök (konkrétan a reggelinél). El lehetett volna menni a park legvégéig, el is indultam, de egy idő után úgy láttam a térképen, hogy a lényeget már láttam, és már annyira szét voltam ázva,...meg hát mást is meg akartam nézni ezen a napon.

Ezek után visszabuszoztam Tajpejbe és szerencsére a több, mint egy órás úton meglepően jól megszáradtam. Megkerestem azt a buszmegállót, ahonnan el lehetett jutni a Maokong gondola nevű helyre. Ide azért akartam eljönni, mert a Tajpej környéki erdőket, hegyeket és magát a várost lehetett látni egy jó fél órás gondola úton, 24-ről 299 méterre emelkedve (mindez a város szélén, mégis olyan volt a táj néha, mintha egy lakatlan szigeten lennék). Voltak üveg aljú gondolák is, a felfele vezető úton egy olyant kaptam 😊

1: üveg aljú gondola, "Eye of Maokong":) Azért a képen látszik, hogy a cipőm még vizes:))

Csodás volt a kilátás...el voltam ámulva, és nagyon boldog voltam, hogy ezt a helyet is megnézhettem. Trópusi erdők, teaültetvények, kis folyó, vízesés, számomra ismeretlen fák, hegy... na jó, dombvonulatok, egymást kergető felhők, város... a visszafele úton a naplementéből is láthattam egy kicsit, mert a nyugati égen kiiiicsit kitisztult az ég. Yaaay. 😊 Mikor megérkeztem az utolsó állomáshoz, kemény 300 méteren, megittam egy teát egy kis helyen, ami nagyon jól esett az egész napos eső után. 

Visszaértem a városi buszmegállóba, és elmentem a Taipei 101 nevű épülethez. Ez a 101 emeletes, 508 méter magas épület 2004-2009 között a világ legmagasabb épülete volt (csak viszonyításképpen: a New York-i World Trade Center tornyok 410 méter magasak voltak). Nagyon érdekes és szerintem szép a formája: 8 részből áll (a 8-as szám a kínai hagyományokban a jólétet szimbolizálja), és nyíló bambuszra hasonlít. 😊

Természetesen fel akartam menni a tetejére, és bár reménykedtem, hogy a három nap alatt lesz alkalmam tiszta időben felmenni, erre végül mégse volt lehetőség. Azért ez se volt rossz 😊 A világ egyik leggyorsabb liftje visz fel a 89. emeletre (leggyorsabb sebessége 1010 méter/perc) :D 37 másodperc alatt fent voltunk 350 méteren. Ilyen volt a kilátás az esti városra 😊 

3: a stabilizáló gömb felfüggesztése

4: gömböcske (660 tonna)

5: a földszinten

Mivel Japánhoz hasonlóan itt is sok a földrengés és a tájfun, egy nagyon profi stabilizáló rendszert kellett az épületbe építsenek, ami a 88. emeleten található. Ez a világ legnagyobb ilyen "wind damper"-je, 5.5 méter az átmérője és 660 tonnás, legnagyobb kilengése 1.5 méter lehet. Erős szél vagy földrengés esetén csökkenti az épület kilengését.

Miután lementem, egy darabig még a Taipei 101 környékén bolyongtam, bámultam a felhőkarcolókat, amik szó szerint felhőket karcoltak, és az jutott eszembe, hogy pont egy hónappal ezelőtt indultam, november 15-én. Akkor is hasonló idő volt Varsóban, ugyanilyen ködös, sejtelmes, és a látvány is hasonló volt a magas épületekkel :) Jó kis kerete volt ez az egész sztorinak. 

Kerestem egy helyet, ahol vettem elvitelre vacsorát. Ezt a Liberty Square nevű téren szerettem volna megenni, a Chiang Kai Shek emlékcsarnok, a Nemzeti Színház és a Konccerterem között. Itt több tüntetés, felvonulás, stb történt, történelmi szempontból fontos a tajvaniaknak és a demokrácia egyik szimbóluma is. Nem hiába ez a neve :) 

 

1: vacsora a szabadban :D

2: Nemzeti Koncertterem

3: Chiang Kai Shek emlékcsarnok

4: Nemzeti Színház

5-6: Liberty Square Arch

Mivel egy ideje már nem esett és kellemes volt az idő, teljesen megszáradtam (még a cipőm is!). Nem akartam még hazamenni a hotelbe, nagyon szerettem itt lenni...úgyhogy még sétáltam egy kicsit és elmentem a Longshan templom felé, ahova első este is mentem. Ez a hely visszahívott 😊 Sajnos már csak 10 perc volt zárásig, és nem igazán akartak beengedni. Kértem az őrt, hogy csak pár percre engedjen be az udvarra, mondtam, hogy nagyon szeretem ezt a helyet - de nem igazán tűnt lelkesnek. Ekkor egy kedves tajvani lány, aki épp akkor ment ki a kapun és hallotta, amit mondok, hozzászólt és elmagyarázta, hogy mit szeretnék, hogy csak az udvarra mennék be egy kicsit. Az őr ekkor jelezte, hogy mehetek. Milyen jófej volt az a lány 😊 Ezek után még elsétáltam az esti piac felé, és végül hazamentem. Otthon várt a pakolás...és másnap az indulás.