Érkezés Tajvanra - 2022. dec. 12.

Hétfő reggel. Indulás Tajvanra, búcsú Thaiföldtől. 10-kor indult a repülőm, úgyhogy 6 után kicsivel keltem. A bangkoki szállást direkt úgy választottam, hogy közel legyen a reptéri transzferhez, mert tanultam a múltkori hajnali gyalogos-buszos-robogós útból.

Apropó robogó - először nagyon furcsának tűnt, hogy egy robogón hárman, négyen üljenek, aztán olyan sokat láttam, hogy megszoktam, és ha csak egyvalaki ült rajta, rendesen pazarlásnak tűnt:)) Azért a legmegdöbbentőbb számomra az volt, hogy sokszor egészen kicsi gyerekeket is visznek rajta, és az se semmi, hogy néhányan hogy meg tudják pakolni a robogóikat. 

Még egy dologról nem írtam, pedig biztos mindenki hiányolta már a témát:)) A thaiföldi wc-k. Én rosszabbra számítottam, féltem, hogy elterjedtebb lesz a török wc, de szinte mindenhol angol wc-t láttam. Viszont van egy érdekesség: mivel az itteni szennyvíz csatornák jóval keskenyebbek, mint a nyugatiak, az eldugulás megelőzése érdekében a wc papírt nem dobják a wc-be, hanem egy szemeteskukába mellette. És hogy azért a művelet ne legyen nagyon kellemetlen, minden wc-nél be van szerelve egy kis tusoló slag szerűség, amivel az ember megmoshatja és a wc papírral megszáríthatja magát. Őszintén szólva az elején csak néztem, hogy akkor ez most mi??? Aztán megszoktam és teljesen jó dolognak tartom, jó lenne ha otthon is elterjedtebb lenne. Téma lezárva:)) 

És akkor hogy is jött a képbe Tajvan? Amikor nézegettem a lehetőségeket, a repjegyem már megvolt Bangkokba, de hazafele még nem, és minden járat, ami elérhető áron volt, nagyon rossz összeköttetésekkel repült volna hazafele: 2 vagy 3 átszállás, legtöbbször 2 óránál kevesebb a járatok között. Nem akartam valami összekötő reptéren ragadni karácsony előtt pár nappal, úgyhogy kerestem tovább. Azt tudtam, hogy mikor és hova szeretnék repülni, de mivel direkt járat nem volt Budapestre, a google flights-on keresgéltem, és őszintén szólva minden kombinációt kipróbáltam: milyenek az árak Vietnám, Malajzia, Szingapúr, stb. reptereiről, amikor Tajvant is beírtam, és voila...a legjobb ár és összeköttetés hazafele, szinte egy napos átszállással Szöulban. Nagyon megörültem ennek, mert mindkét hely érdekelt, és akkor így egy kis idő jutott mindkettőre. Érdekes módon a Tajpej-Szöul-Budapest repjegy olcsóbb volt, mint a Szöul-Budapest (ugyanazokon a dátumokon) - ki érti ezt? Már csak azt kellett megtudnom, hogy Bangkokból Tajpejbe, Tajvan fővárosába elérhető áron van-e a repjegy (igen) és így le is foglaltam a hazautat.

Szóval ott maradtam el, hogy volt szállásom foglalva, de eléggé tartottam tőle. Ráadásul volt még egy stresszelő tényező: sehol nem találtam a "fő" bankkártyámat és nem tudtam belépni az internet bankingbe. Valahova elpakoltam, de az esti összecsomagolásnál nem találtam, a telefon meg nem ismerte fel az ujjlenyomatomat. Átfutott a fejemen, hogy valahol elhagytam, s ráadásul mivel contactless, bárki fizethet vele, és le se tudom zárni... Így a bangkoki reptér felé vezető vonaton úgy voltam vele, hogy na mi jöhet még?! Szerencsére volt még más bankkártya is nálam (mindig érdemes legalább kettőt vinni magunkkal egy útra).

Na, hát így érkeztem meg Tajvanra:)) Az internet bankinget itt a reptéren szerencsére sikerült megoldani Emil segítségével, de azért ez a pár óra nem volt a legkellemesebb. 

Reptéri dekor

A Tajpejbe vezető vonatút szerencsére jó hosszú volt és azalatt volt elég időm még szállásokat keresni, és nagy-nagy szerencsémre találtam is egyet, amire azt mondtam, hogy na ez jó lesz - a review-k elég okésak, árban jó, és buszmegálló közelében van. Ez New Taipei Cityben volt, de nem gond, a két város amúgyis nagyjából összenőtt, legalábbis ahol én voltam. Egészen furcsa volt annyi hostelszoba után egy külön szoba és fürdő csak nekem, azt se tudtam, hova pakoljak, annyi helyem volt:)) Érdekes, hogy azért az igények hogy tudnak alakulni. Még a tervezés elején szörnyülködve néztem azokat a hosteleket, amik megemlítették, hogy nincs ablak a szobában, s kb. egyből ki is zártam. Aztán mint kiderült, a helyek fele, ahol aludtam, ablak nélküli volt, vagy lesötétített ablakú, de ez aztán nem is volt gond. 

Kicsi pihenés után elindultam a városba. Az már a metrómegálló és hotel között is feltűnt, hogy ez a város egészen kellemes és tetszik nekem. Nagyon sokat számított, hogy nem volt százezer kábel minden oszlopon, mint Thaiföldön, sokkal rendezettebb volt az utcakép, de nem csak ez - rengeteg zöld az utcákon, néha a blokkok falán is, és sok helyen aranyos, szép rajzok, festmények voltak a falakon, amik nagyon fel tudják dobni a szürkeséget. Tegyük hozzá a hangulatos kínai lampionokat, és nagyon szép helyet kapunk. Nem mondom, azért voltak elég nem szép kinézetű blokkok is, sok helyen rács volt az ablakokon, de valahogy nem zavart annyira. 

Utcai látképek és az utolsó kép a Tamsui folyó fölött 

Ahhoz, hogy bejussak Tajpejbe, a fővárosba, át kellett menjek egy hatalmas hídon, amin (legalábbis akkor) én voltam az egyetlen gyalogos. Amúgy itt is rengeteg a robogós, több sorban állnak a stoplámpánál. Szóval megyek, megyek a hídon, nézem, hogy na, elértem a túlsó partot, hú, jó széles, biztos van kétszer akkora, mint a Duna. Megyek tovább, hát mi a szösz, nem a túlsó partot értem el, hanem csak egy szigetet, ami után még egy annyit kellett menjek, mint eddig, hogy aztán valahogy elérjem a túlsó partot. :P Egy kicsit nagyobb volt, mint amire számítottam.

Szerencsére elég jó idő volt, kellemes és nem esett az eső (mindhárom napra, amíg itt vagyok, esőt írtak). 

Láttam a google maps-en, hogy van egy éjszakai piac a közelben, arra mentem. Itt is mindenféle dolgot lehet kapni.

A második képen nem találjátok ki, mi van. Kacsa nyelv. Azonkívül (középső képen pl.) szárított tengeri herkentyűk, kagylók, levesek, gyümölcsök, ruhák, festmények, kütyük, mindenféle. 

Innen továbbmentem és a Longshan templom utcájába értem. Kívülről nem valami lenyűgöző ez a hely, kopott falú blokkok veszik körbe, de amikor bementem...huuu, hát mintha egy másik világba csöppentem volna. Az összes templom közül, amit az eddigi út során láttam, ez tetszett a legjobban. Harmónia, nyugalom sugárzott belőle, kellemes zene szólt, felajánlások voltak az asztalokon, és az emberek több helyen imádkoztak. 

A templom 1738-ban épült, de azóta a földrengések, tájfunok és a 2.világháborús bombázások miatt többször is újra kellett építeni. Buddhista, taoista és konfucianista templom is egyben.

A bejárat

Akik imádkoztak, két kis darab fát vettek a tenyerükbe, időnként elejtették, felvették és újra elejtették. Az elején azt hittem, hogy véletlen, de nem, többen csinálták és nem is egyszer. Érdekes szokás, próbáltam utánanézni, de még nem jöttem rá, hogy mi az. Ha valakinek van ötlete, megírhatja :) Innen hazasétáltam, át megint a hídon, New Taipei-be. Végülis egész jól alakult ez a nap is :)