Elefántos túra és más különleges élmények - Chiang Mai, 2022. dec. 4.

Az utóbbi években kezdték végre felismerni, hogy az elefántháton való cocokázás egyáltalán nem jó ezeknek a nagyszerű állatoknak, és mostmár az az elterjedtebb itt, legalábbis Chiang Mai környékén amit láttam, hogy a látogató részt vehet az elefánt gondozásában, megetetheti, bemehet vele a patakba, stb, de nem engedik, hogy a hátára üljön. Ezekben az elefánt "rezervátumokban" olyan elefántok vannak, amiket más helyről mentettek ki, és már nem tudnának túlélni a vadonban. Sok elefánt az előző helyen szurkálva, láncra kötve, végeredményben kínozva volt, hogy megtörjék és engedelmeskedjen a parancsoknak:( Szomorú dolog, de jó, hogy végre van változás.

Ma már nem jöttem vissza ebbe a hostelbe, úgyhogy vittem magammal minden cuccomat. Fél 10 körül értünk a rezervátumba (na nem tudom, hogy ez-e a jó szó rá, sanctuary angolul), adtak egy piros felsőt, mindenki abban volt. Az úton fel kellett írjuk a nevünket egy lapra, és akkor láttam, hogy van még egy magyar rajtam kívül. Kiderült, hogy egy kolozsvári lány, aki Belgiumban él:)) Kicsi a világ. 

Jöttek is az elefántok, ezek a nagyszerű és csodaszép állatok. Hihetetlen volt látni őket olyan közelről:) Egy nagy kosár banán volt nálunk és azokból adtunk nekik, egyszerre többet. Mintha porszívóztak volna, úgy keresgélték az ormányukkal az ételt:)) nagyon édesek voltak. Négy elefánt volt akkor ott, közülük az egyik egy naaagyon édi babaelefánt, 3 éves, az apa 48 és az anya 32. Miután megették a kosár banánt, füvet is adtunk nekik, amit szintén hamar felporszívóztak:) A kicsi elefánt egy csomót játszott, bedőlt egy gödörbe és ott rugdalózott, aztán egy farönkön vakargatta a hasát :)) (legalábbis azt mondták a gondozók, hogy ilyenkor viszket a hasa). Hát nagyon-nagyon édi volt! 

Készítettünk nekik egy keveréket, amiben volt többek között banán, rizs, só, ebből minden nap adnak nekik. Bementek a vízbe is, ahova mi is bemehettünk és vízzel és kefével megmoshattuk őket. A kicsi elefánt itt is csomót játszott, lebukott a víz alá és a lábaival kalimpált kint:) Amúgy naponta kb. 300 kg ételt esznek meg, és az emésztésük nem a legjobb, úgyhogy óránként könnyítenek magukon. Egy ilyen alkalmat volt is lehetőségünk megnézni élőben, a vízben... Így nekünk hirtelen vége lett a lubickolásnak, még mielőtt túl közel ért volna a végtermék. Még egy szó erről a témáról: van itt Chiang Mai környékén egy Poo Poo Paper Park nevű hely, ahol az elefánt ürülékéből állítanak elő papírt:))) annyira kevéssé emésztik meg az ételt, hogy a cellulóz elég jó minőségben megy keresztül a szervezetükön és konkrét papírt lehet előállítani belőle:)) 

Még néztük őket a partról, aztán ebédeltünk (pad thai-t). A magyar lánnyal jó volt beszélgetni, szerintem nézték is a többiek, hogy na ezek milyen nyelven hablatyolnak. 

Fél 1 körül indultunk vissza a városba, mert ez csak egy fél napos program volt. Arra ébredtem a szunyókálásból, hogy pont az Into the Woods kávézóhoz közeledünk (már megint az a kávézó:)) ), úgyhogy gondoltam egyet és megkértem a sofőrt, engem a közelében tegyen le (amúgy mindenkit elvitt a szállására). Muszáj volt még egyszer eljöjjek ide:)) Olvastam még a könyvből és kihasználtam a wifit. Még bámészkodtam egyet, és az egyik polcon egy Árpád feliratú kis üveg pálinkát találtam. Hát nem számítottam rá! A tulajdonos lány járt egyszer Magyarországon, évekkel ezelőtt, s onnan hozta:) 

Innen elmentem az egyik buddhista templomba, ahol volt egy "monk chat" nevű program, lehetett beszélgetni a szerzetesekkel (erről a dologról amúgy a német pár mesélt). Kicsit nehéz volt, mert úgy tűnt, senki nem tudja, hogy miről van szó, de végül valahogy megtaláltam a megfelelő helyet és két mosolygós és kedves fiatal tanonccal volt alkalmam beszélgetni. 18-19 évesek voltak, és ahogy értettem, pár éve vannak itt. Nem terveznek véglegesen beállni szerzetesnek, az egyik pilóta akar lenni, a másik steward a repülőn. Olyan érdekes volt látni, hogy itt ülnek narancssárga kendőbe öltözve, és elképzelni, hogy egyszer majd teljesen mást fognak csinálni. Amúgy sok thai fiú tölt el bizonyos időt buddhista tanoncként, végülis ez egy fajta iskola. Mondták, hogy ők 10 törvényt kell betartsanak, sok hasonló a tízparancsolathoz, de van pár más is, pld. nem szabad megérintsenek nőket, és nők sem őket, kivéve, ha a szándék olyan, hogy belefér, például betegápolás során. Amúgy vonaton, buszon nők nem is szabad melléjük üljenek. A szerzeteseknek több száz szabályt kell betartani. Ők is érdeklődtek, kíváncsiak voltak, hogy honnan jöttem, és csomó mondatot leírtak a kis füzetükbe, hogy hogy kell kiejteni, pld. hogy vagy, szép napot, köszönöm, stb:) Mesélte az egyik, hogy főleg amiatt jött ide tanulni, mert a szüleit akarta büszkévé tenni, és évente kétszer találkoznak... Aranyosak voltak. Meglepődtem, hogy telefonjuk is van, és használhatják, sőt, igazából az egyik onnan tanult meg angolul (duolingo!), és instagramoznak is:)) 

Ezután a vonatállomásra mentem, alig vártam, hogy már rakhassam le a hátizsákomat. Túl sok cucc! Valahol azt olvastam, hogy válaszd ki azokat a dolgokat, amikre úgy gondolod, hogy szükséged lesz, s utána felezd meg. És utána még egyszer felezd meg. Hát ez tényleg így van :P 

A vonat nagyon jó volt. Az elején úgy utaztunk, hogy a székek ülő helyzetben voltak, aztán egy idő után jött egy kalauz és átalakította őket ágyakká, kb. 1 perc alatt, pislogni se volt időm. Azelőtt meg jöttek padlót felmosni, és kétszer is elvitték a szemetet...le a kalappal. Közel se az a kényelmetlen valami, amire először gondoltam az itteni vonat kapcsán.

A tisztálkodás nyilván olyan volt, amilyen, de végre használhattam a nedves pzs-ket, amiket bepakoltam:)) Volt külön kagyló tükörrel annak, aki fogat, arcot mosni akart, azontúl három wc, vagononként, de azok is tiszták voltak. 8-9 körül már nagyjából be voltak bújva az emberek az ágyukba, kivéve vagy 7-8 idősebb franciát, akik a folyosón kártyáztak. Tudnak élni...:) 

Nagyon különleges élmény volt pokrócba bújva utazni, hallgatni a vonat zakatolását, közben nézni a csillagokat, a kint elsuhanó tájat (már amennyi időnként látszott belőle). Hát volt egy hangulata, ez lett az új kedvenc utazási formám :D Nem is tudtam elaludni egy darabig, annyira felvillanyozott ez az egész. 

5 körül ébredtem, a kalauz már zakatolt, állította vissza az üléseket. A Bangkok előtti városokból szálltak fel az emberek, szóval hogy néz ki, hogy egyesek még ott durmolnak :P 

Egész jó alvás után érkeztem Bangkokba, ahonnan továbbmentem (vagyis igazából visszafele) Ayutthaya-ba, arról majd a következőkben írok :)