Út Koh Chang-ra - 2022. dec. 8.

4:40-kor keltem. Ez önmagában is teljesítmény, pláne úgy, hogy minden elintézése után (bepakolás, buszmegállóhoz kijutás kitalálása, szállásfoglalás) éjfél körül feküdtem le. A buszmegálló a reptéren volt, ahova úgy számoltam, hogy kb másfél óra kell, hogy kijussak, úgyhogy 5kor indultam a szállásról (a busz 7-kor indult). Egy darabig gyalogoltam, majd felültem egy buszra, amin a sofőr úgy jelezte, hogy abba az irányba megy, mint amerre én szeretnék. Közben kicsit más útvonalon ment, mint ahogy gondoltam, megszeppenve kérdeztem a jegyszedő nénit, hogy de akkor nem arra megy, mint amit beszéltünk..? A néni nem tudott angolul, úgyhogy elég egyoldalú beszélgetés volt. Szerencsére az egyik utas hölgy a segítségemre sietett és miután megtudta, hogy hova akarok eljutni, megtárgyalták a sofőrrel, hogy hol kell ahhoz leszálljak és ráadásul velem jött, hogy segítsen. Ez reggel fél 6kor! Wow! Szóval jött velem egy darabig, és mivel vészesen közeledett a 6 óra, amikor indult a reptéri vonat, amit muszáj volt elérjek, talált nekem egy robogós pasast, és megbeszélte vele, hogy elvisz az állomásra. Hát nem számítottam rá, hogy hátizsákkal és nagy szatyorral fogok robogózni Bangkokban, de már úgy voltam vele, hogy mindegy, csak érjem el a vonatot. Hihetetlen szabadságérzés volt hajnalban a még sötét utcákon robogózni, és ráadásul végig biztonságban érezni magam. :) 

Szóval megérkeztem az állomásra, és ez a csodás hajnali látvány fogadott. 

3 perc van a két kép között :) (5:50 és 5:53) 

Innen fél órát mentem a reptérig, ahonnan indult a buszom. 

Amúgy a tengerparti rész egészen pár nappal ezelőttig nem volt biztos, mert sokáig úgy voltam vele, hogy "na de hogy menjek egyedül tengerpartra???". Hagyjam a cuccaimat a parton, ha bemegyek a vízbe, vagy üljek végig kint, vagy épp egy szál törülközőt vigyek magammal, meg hát amúgyis...milyen ez. Végül Clara mesélte, hogy ő volt, és egyáltalán nem gond az, ha egyedül megy az ember. Nyilván nem kell kinthagyni látványosan telefont, pénztárcát, de egy letakart táskával nem foglalkozik senki.

A Koh Chang nevű szigetet és a Pajamas nevű hostelt választottam ki, ezeket is nagyrészt Clara ajánlása miatt. Bangkoktól 8 óra buszozással lehetett odaérni, ebből kb. 7 óra busz, s 1 óra komp. 

Képek az útról

Komp :D

Koh Chang

Szigeti pillanatok (sok hely multifunkcionális: vendéglő és mosoda egyben :D )

Délután 5 körül volt már, mire bejelentkezés, lepakolás után ebédeltem egyet és utána kimentem a tengerpartra. Számomra ez volt a legszebb hely, amit eddig Thaiföldön láttam... Dzsungellel borított hegyek, tenger. Mi kell még? 

Este volt már, de azért ki akartam használni minden percet, amíg itt voltam, úgyhogy kimentem úszni a tengerbe. A hostel 1 percre volt a tengertől, úgyhogy igen, elég volt törülközőt vinni:) Két lány jógázott a youtube-ról (Yoga with Adrien, yaaay:) ), s gondoltam hogy na ez mekkora ötlet, hát ezt én is megcsinálom. Úgyhogy úszás előtt még gyorsan beiktattam egy rövid jógát is, tiszta ingyen, a parton :D Ezután úsztam egyet a tengerben, néztem a csillagokat (az Orion itt is látszik, téli csillagkép és nálunk is látható már ilyenkor:) ), sütött a majdnem telihold... Ez volt az egyik legszebb élményem ebből a két hétből:) 

Az Orion a kép felső jobb sarkában látszik 

A hostelben amúgy nagyon barátságos volt mindenki, az emberek egymásra mosolyogtak, köszöntek, megkérdezték, hogy hogy vagy, stb. Ez nekem nagyon új volt és olyan jól esett, mert ahol eddig ez alkalommal voltam, többnyire csak elvolt mindenki, max egy rövid biccentés, több nem igazán. Itt máris megismertem egy belga csajt, aki valami Xanax-os dokumentumfilmet nézett a Netflixen, leültem mellé és kezdtünk beszélgetni. Na hát addig-addig, hogy szóba került, hogy gyógyszerész vagyok és akkor jól kitárgyaltuk, hogy miket láttunk a dokfilmben. A többiek jengaztak, abba is beszálltam később, jókat kacagtunk. Ez a hostel drágább volt, mint az eddigi thaiföldi szállásaim (68 lej éjszakára), de minden pluszpénzt megért. Folyt.köv. :)