Tajpeji pillanatok - 2022. dec. 13.

Egy érdekes reggeli után (a hotelnél), amiből csak a lekváros kenyeret és a rizset ismertem fel, elindultam Tajpejbe, mostmár busszal. Részben azért, mert nem akartam fél órán keresztül sétálni a hídon, s részben azért, mert sajnos az időjárás előrejelzésnek igaza volt, és szinte folyamatosan esett az eső. Szerencsére a hoteltől elvehettem egy ernyőt, úgyhogy nagyjából "fedve voltam". 

Első megállóm egy pénzváltó volt. Ha bárki is megfogad egy tanácsot ebből a történetből, az az legyen, hogy legalább az első 1-2 napra vigyen magával elég helyi valutát otthonról. Sokszor egy csomó időt felvesz a pénzváltó megkeresése, sorbanállás, intézkedés, ami pont az első nap nem hiányzik. Legközelebb biztos másképp csinálom. A másik, hogy ha van lehetőség, érdemes előre vagy a reptéren megvenni a helyi utazós kártyát, később az is macerás lehet. A pénzváltással kapcsolatban itt speciel az volt a gond, hogy kevés váltó hely volt a városban, úgyhogy szinte le kellett vadásszak egyet. Ez a Presidential Office Building közelében volt, úgyhogy legalább azt is megnézhettem - ezt az épületet még a japánok építették a megszállás alatt. 

Az elnöki épület, előtte virágok (amúgy az épület előtt álló őr megszólított, hogy ne mind nézelődjek ott), és utcai életkép 

Miután végre volt nálam elég taiwani dollár, egy közeli parkban találtam magam, aminek a neve 228 Peace Park. A neve onnan jön, hogy 1947. február 28-án kezdődött egy elég súlyos összecsapás az állam és a civilek között, amiből nyilván nem az állam jött ki rosszul. Erről évtizedeken keresztül nem volt szabad beszélni, és amikor végre, 1997-ben a kormányzat nézőpontot váltott, elkezdtek nyíltan beszélni az ilyen történelmi jelentőségű dolgokról is. Ilyenkor gondolok bele abba, hogy mekkora nagy dolog a szólásszabadság, s milyen magától értetődőnek vesszük, pedig a világ sok részén nagyon nem az. 

228 Peace Memorial és park

Innen elmentem a Taipei 101 épület felé és a közelében levő Elephant Mountain nevű kis városi "túrázó" helyhez. Na azért a túra szó túlzás, egy lépcsőn kell felmenni, de azért mégis hegyre megy az ember :P Volt a közelében egy templom is, megnéztem közelebbről. Közben megtudtam, hogy mit jelent az a szokás, amiről írtam az előző bejegyzésben, hogy kis fa darabokat dobnak le a földre. Ezek a "moon block"-ok (jiaobei), és arra használják, hogy választ kapjanak az istenektől a kérdéseikre :) ha mindkét fa a lapos felére esik, "nem" a válasz, ha csak egyik esik a lapos félre, akkor "igen":). Az ilyen "fortune telling" nagyon népszerű Tajvanon.

Templom és jiaobei

Itt volt még egy jó élményem, ami az út tervezéséhez tartozik: ahhoz, hogy majd Dél-Koreába beléphessek, kellett kérvényezzek egy engedélyt, amit úgy tudtam, hogy három napon belül meg szoktak adni. Ezt tegnap kérvényeztem, mikor megérkeztem Tajvanra, négy nappal a Koreába indulás előtt. Viszont a folyamat végén írta, hogy "3 nap, vagy több", amíg meglesz az engedély. Ekkor éreztem igazán azt, hogy minél több országba megy az ember egy út során, annál több a vele járó stressz is. Itt, az Elephant Mountain-nal néztem meg az emaileim, és köztük volt a belépési engedély!:) 

Szóval Elephant Mountain. Azért jöttem ide, mert innen nagyon jó kilátás nyílik a Taipei 101 épületre és a városra. Az eső miatt nagyon messze nem lehetett látni, de azért ennek is megvolt a hangulata. El voltam ámulva, mennyire vagány az, hogy a városban van ez a hely, egy nagyszerű hegy(ecske) és hogy mennyire zöööld minden...tele erdővel, nem is akármilyennel! Nem mellesleg tömegközlekedéssel is könnyen ide lehetett jutni. Olyan sokat számít ez, és itt sok hasonló hely van. Emiatt is nagyon-nagyon szimpatikus ez a város. 

Amit még nagyon élvezek itt, az a sok kis kedves dolog, amivel feldobják a látképet, kezdve a lefestett falak stb.k, aknatetők, a vonaton a plakátok.

Az eső nem állt el, pedig mind reménykedtem. A Taipei 101-t megnéztem közelről, bementem a Sun Yat Sen emlékhelyre (ez az illető volt Tajvan első elnöke) és ebédelni egy kis vendéglőbe tértem be. A tofun kívül egész okés volt a kaja, rizs és vega "hús" feltét.

A szokásos sorrendben:

1-2: Taipei 101

3: Sun Yat Sen emlékhely

4-5: otthonos utcák :D 

6 - vega kaja

Ezek után elmentem még egy piacra, elvileg Tajpej legnagyobb éjszakai piaca, de amikor én ott voltam, nem volt nagy mozgás - lehet túl korán érkeztem. Hazafele menet betértem egy cat cafe-ba, ahol aranyos macskákkal lehet egy helyen kávézni/teázni. Én a bubble tea-t próbáltam ki, ami tipikus itteni dolog, az a lényege, hogy a pohár alján egy csomó kis zselatin szerű (de finom) tápióka golyócska van, ez a bubble, ezt meg lehet enni és nagyon érdekes kombináció a tejes, selymes ízű teával. Amúgy a cat café és a bubble tea is tajvani eredetű :)

Buddhista templom a piac mellett. A szobron felajánlások vannak

Út a piac felé, Carbon Barbebue:), piaci látképek

Bubble tea és cat cafe, hazafele menet

Úgy döntöttem, hogy elég is az esős időből mára, és hazafele vettem az irányt.