Ayutthaya és Bangkok - 2022. dec. 6.
Reggeli után (kávé és néhány dzsemes kenyér, nem sok, de épp elég) még tettem néhány kört Rózsikával a városban. Elmentem a Wat Chaiwatthanaram-hoz, ami a folyón túl volt, és az egyetlen másik hídon lehetett megközelíteni. (Amúgy ne aggódjatok, ezeket a neveket nem bírtam megjegyzni, google maps-ről keresem ki :P ). Ennek is volt egy külön hangulata, régi romok, "a hátsó udvarban" pedig a széles Chao Phraya, az a folyó, ami Bangkokon is keresztülfolyik.
Néhány kép a hostelről
1-3 - a templom romjai
Továbbra is romok
Az alsó képen az látszik, hogy a két elefánt összefonja az ormányát:(
1 - Buddha szobor a felújított templomban
Wat Ratchaburana romjai
1- Wat Ratchaburana
2 - Buddha életéből egy részlet
4 - a folyó
5 - ilyen most a hely
6 - ilyen volt anno
Innen elmentem egy másik helyre. Az úton egy nagyon pozitív és egy nagyon negatív élményem is volt.
Kezdjük a pozitívval: kis, hangulatos (=árnyékos) utcában bicikliztem, és megálltam egy kicsit, hogy nézzem meg a térképet, merre is kell menni. Ennél a kis bódénál álltam meg (lent az első kép), és egyszercsak kijött egy idős néni, egy fél literes üveg vízzel, amit a kezembe nyomott. Én meglepettem néztem, és mielőtt bármit is mondhattam volna, mondta, hogy "Free, for you". Naaagyon jól esett, hogy ilyen önzetlenül segít valaki (a víz mindig jól jön, és nyugati turistaként csak flakonos vizet ajánlott inni). Szerettem volna meghálálni valahogy és egy fotót csinálni róla, de még egyszer elmondta, hogy free, és vissza is ment a házba. Mosolyogva indultam tovább:)
Kis utcákon mentem tovább, és egyszercsak megérkeztem a legszomorúbb helyhez, amit eddig Thaiföldön láttam: egy elefánt biznisszhez, ahol ezek a fenséges állatok leláncolva, traumatizálva állnak a forró betonon vagy épp a tűző napon, és "várják", hogy mikor jön egy turista, aki majd ügyesen felül a hátukra és megy egy kört velük a cseppet sem kellemes udvaron, persze jó pénzért. Mindez a forgalmas út mellett. Őszintén szólva nagyon elkeserítő volt látni ezt a helyet, ahogy az elefántok egymás mellett állnak láncon, és ritmusra hintáznak jobbra-balra. Ez a mozgás a szabadon élő elefántoknál soha nem volt megfigyelve, csak a fogságban levőknél. Az elefántok nagyon, nagyon értelmesek, hosszú időn keresztül emlékeznek arra, ami velük történt, és a ritmikus mozgás azt jelzi, hogy trauma érte őket és/vagy stressz alatt vannak. Szörnyű volt ezt látni... Az ilyen elefántokat próbálják megmenteni azok a sanctuary-k, amiket északon láttam, remélhetőleg minél többet sikerül... Sajnos még mindig van ezekre igény, részben tudatlanságból (biztos vagyok benne, hogy sokan nem tudják, hogy ez az egész elephant riding dolog nem okés), részben pedig egyszerűen sokan szeretik az ilyenfajta időtöltést. Az egyetlen módja, hogy az ilyen helyek megszűnjenek, hogy ne legyen rájuk érdeklődés...
Belül kicsit összetörve mentem tovább, és megnéztem a harmadik, egyben utolsó templomot Ayutthaya-ban. Egy csomó van még, de úgy éreztem, hogy a lényeg átjött, ez így elég lesz. Ennek Wat Ratchaburana a neve és fel lehet menni rajta egy darabig.
2 - ilyen volt régebb (a régi képen ugyanaz a szobor, mint az előzőn)
3 - legalább 7 "Sitting is forbidden" cetli volt felragasztva erre a szék szerűségre
4 - kézmosási lehetőség a templom előtt
5 - megmaradt romok
6 - bejárat
A templomok után hazavittem a bicajt, felvettem a hátizsákom, és elindultam a vonatállomás felé. Egy jó tipp az ide utazóknak: sok internetes jegyvásárlási lehetőség van (pl. 12goasia.com), de ott mindig ráfizet kicsit az ember. Érdemes elmenni a busz- vagy vonatállomásra, és személyesen megvenni a jegyet. Az ide tartó buszjegyem például 120 baht volt (16 lej körül) erről a weboldalról, személyesen megvéve 70 lett volna, és a vonatjegy, mivel 2 órával indulás előtt vettem meg, még olcsóbb volt, 20 baht (2.7 lej). Ezt persze tegnap még nem tudtam, akkor előre megvettem 65-ért a vonatjegyet ma késő délutánra, de azt vissza lehetett váltani és egy korábbira venni jegyet. A vonat indulásáig volt még egy órám, úgyhogy addig is beültem egy közeli helyre, és megittam egy lime smoothie-t, amit kicsit gyanakodva néztem, mert jeget is tettek bele. Elvileg jeges cuccokat se ajánlott inni, meg fogat mosni se csapvízzel, de azt pl.már elhagytam és nem lett semmi gond belőle. A jég új volt, de végülis megpróbáltam. Ezután se lett semmi bajom :D
Ez a vonat már nem volt olyan vagány, mint az éjszakai, enyhén szólva fapados volt. Egy indiai figura ült mellettem, aki nagyon próbálta megmagyarázni, hogy hova érdemes Bangkokban menni, pedig nem igazán voltam beszélgetős kedvemben.
2 - ez a város nem igazán volt babakocsi/tolókocsi barát. Az ott két oszlop a járda végén.
3 - szentély egy hotel udvarán
4-5 - vonatos pillanatok
6 - Bangkok
Bangkok nagyon más volt Chiang Mai és Ayutthaya után, egy darabig a nyüzsgés jól is esett. Fél óra sétára volt a szállásom, ami az összes eddigi közül a legolcsóbb volt (25 lej). Emiatt persze hasonlóan volt komfortos, mint az előző hely, azaz nem volt szappan a fürdőben, meg hát az is érdekes volt, hogy a tusoló és a wc csésze egy helyiségben vannak. De sebaj, az ember sok mindenhez hozzá tud szokni. És itt volt meleg víz! Micsoda luxus! Egy új felfedezésem is volt (persze nem új, csak én elszoktam tőle): a kagylóban gyorsan kimostam néhány cuccomat és másnapra meg is száradtak. Milyen egyszerű, nem? Közben hazaért a szobatársam, egy idősebb indiai (?) hölgy, aki nem is reagált a köszönésemre, és 9 körül vagy 10 percen keresztül imádkozott hangosan és az ágyban hajlongva. Érdekes volt.
Ma estére megbeszéltük Claraval, hogy a Chinatown-ban találkozunk, úgyhogy a város ezt a részét is megnéztem, egészen pezsgő, színes. Itt is volt piac, na itt már skorpiót és szöcskét is láttam nyárson, meg hatalmas mindenféle tengeri izéket. A képek jobban mesélnek.
Ettünk valamit és előre megünnepeltük Clara másnapi szülinapját. Lefotóztuk a desszertet, amit ettünk, hogyha véletlenül másnap rosszul lennénk, legyen bizonyítékunk, hogy mi volt a tettes:))
Érdekes volt, hogy hazafele menet, fél 12 körül, alig járt valaki az utcákon, sehol senki, nagyon nyugis út volt hazafele. Amúgy a Chinatown felé robogóval mentem, pedig azt mondtam pár napja, hogy Chiang Mai-ban okés a robogó, de Bangkok-ban szó se lehet róla. És voilá:)) (hiába na, busszal 1 óra, gyalog 40 perc, robogóval 10 perc). Hazafele már gyalog mentem, jól esett.
Még egy teljes napom volt Bangkokban, utána néhány nap szigetet terveztem be, ami nagyon jónak tűnt a sok város után :)
Megjegyzések
Megjegyzés küldése