Viszlát, Ázsia! - 2022. dec. 16-18.

 

12:25-kor indult a gépem, de mivel egy jó óra volt kijutni a reptérre, reggel már nem volt túl sok időm itt. Ez már a hazafele tartó járatom első fele volt: Tajpej-Szöul ma, és Szöul-Budapest holnap, szombaton. Dél-Koreában soookkkkal hidegebb volt, mint ahol eddig voltam, úgyhogy minden vastagabb blúzom a csomagom tetejére tettem és úgy készültem, hogy most tényleg rétegesen fogok öltözni (3 blúz, két zokni, stb.). 

Egy kép az itteni reggelikről. Az volt a tendencia, hogy megettem valamit, amiről nem mindig tudtam, hogy mi az, és utána azért még megettem két szelet dzsemes kenyeret is, biztos, ami biztos:))  

Rizs, sok párolt zöldség, valamilyen hús, szárított gyümölcs szerűség szezámmaggal... az alsó képen az a kukoricára hasonlító valami nem az volt, inkább olyan íze volt, mint egy kiflinek:)

Kilátás a szobámból (aminek amúgy tejüveg ablaka volt, úgyhogy csak akkor láttam valamit, ha kinyitottam az ablakot, de akkor meg bejött egy csomó szúnyog:)) ).

Úton a reptér felé.

Ez már Dél-Korea :) A hó meglepett, erre azért nem számítottam... brr.

Ez a repülő nagyon tetszett, videón lehetett nézni, ahogy felszállunk (kamera a gép elején és alján!) és utána végig nézhettük térképen, hogy merre járunk. A kamera az elején érdekes volt, de egy idő után csak felhőket lehetett látni, úgyhogy átkapcsoltam a térképre :)  

Korea és Tajvan között egy óra az időzona különbség, és a reptéren átvergődéssel, reptérről Szöulba bevezető úttal, mindennel együtt délután 5 óra is elmúlt, mire a városi vonatállomásra értem. Amúgy a vonatúton egy jó nagy tv képernyőn mutattak időnként híreket, időnként egy történelmi vonatkozású műsort, ami egy Korea és Japán közti szigetről és arról szólt, hogy az akkor igazából kihez is tartozik. A műsorból nyilván az derült ki, hogy Koreához, de egy "kicsit" fura volt, hogy ezen a sok nemzetközi, köztük sok-sok japán turista által használt vonaton egy ilyen műsor menjen, amiben részletesen leírják, hogy a japánok még a II. világháborúban illegálisan megszállták a szigetet, meg hogy több száz éves dokumentumok szerint a sziget kihez is tartozik, és "Japan knows the truth" meg "The world knows the truth" feliratok menjenek. 

Úton Szöul felé, és az érdekes műsorból két képkocka

Seoul Station

Na mindegy, végre beértem a városba, próbáltam nem megfagyni, amíg megkerestem a szállásomat. Hát nem volt vicces, -8 fok volt délután 6 körül, és egyre ment lennebb. Egy adott ponton úgy írta a telefonom, hogy -11 foknak érződik...brr.  Leginkább a lábam fázott, mert a cipőm nagyon nem ennek az időjárásnak volt kitalálva. Kellett a két zokni:)) Vettem egy kesztyűt, hogy azért navigálni még tudjak. Amúgy Koreában nem működik jól a Google Maps, úgyhogy ide egy másik alkalmazást kellett letöltsek, ami ráadásul elég furán is működött, úgyhogy az állomástól a térképen közelnek tűnő szállásomat kb. fél óra után találtam valahogy meg. Ez már újból hostel volt, egy kis utcában. 

Esti látképek

Az első képen a régi erőd egyik kapuja látható (Sungnyemun)

Miután lepakoltam a cuccaim, és kicsit megmelegedtem, azért kimentem a városba. Túl sokat nem tudtam kint lenni, annyira hideg volt, de azért a közeli Myenongdong nevű helyre elmentem, ahol reméltem, hogy tudok enni valami tipikus koreait. Ettem is egy finom kimchi dumpling nevű kaját (a kimchi egy erjesztett zöldség, savanykás íze van, finom). Jópár dolgot meg szerettem volna nézni még itt, de a hideg és a későn érkezés miatt nem volt rá alkalmam. Na mindegy, egyszerűen muszáj volt hazafele menjek és a hostelben két bögre teát is megittam.

Utcai árusok...brr...nem tudom, hogy is bírják a hideget

Kimchi dumpling. Nagyon finom volt :D Abban a tányérban, amin vannak az evőpálcikák, fish cake (halpogácsa) van, ami annak ellenére nagyon ízlett, hogy halból készült:)) A fölötte levőben van a kimchi, és a dumplingok is kimchis hússal voltak töltve.

Másnap, szombat reggel korán keltem, mert az itteni gépem is 12:25-kor indult. Kb. fél órát szántam arra, hogy a 9:30-as vonat előtt még szétnézzek a környéken. 

Az alsó, középső képen egy metodista templom látható, mellette pedig egy különleges ajtó.

Így, hogy sütött a Nap, már nem tűnt olyan szörnyűnek a reggeli -8 fok, és a közeli Namszan parkba indultam sétálni, ami a vonatállomáshoz is közel volt. 

Namszan park

Kilátás a parkból. Hegyek a város körül...

Namszan park, fent az N Seoul Tower

Sétáltam, sétáltam, ...egész jó idő volt, hihetetlen, de még ki is melegedtem kicsit. Mind néztem, hogy na még egy kicsit fennebb (egy dombon volt a park), szerettem volna jobb kilátást a városra. Az óvatos énem mind azt súgta, hogy mostmár kéne indulni az állomásra, hogy érjem el a 9:30-as gyorsvonatot a reptérre. Volt egy másik gyorsvonat is 10:10-kor, amivel kb. 11-re értem volna ki (12:15-kor zárt a kapu). Inkább a korábbi vonattal mentem volna, hogy stresszelés nélkül érjek a reptérre, mert ha sokan vannak pl. a security check-nél, vagy nagyobb a reptér, mint amire számítok, akkor lehet necces lenne elérni a gépet. Nagyon tetszett a park, és sajnáltam, hogy nem volt időm felmenni a tetőre, ahol volt egy torony is (naná). 

Na de muszáj volt indulni, úgyhogy szépen óvatosan, de azért amennyire tudtam, sietősen mentem lefele, az állomás fele. Épp csak egy gond volt. Ez a csodás térkép app, ami itt működik, nekem kicsit furán mutatta az útvonalat és elvitt valami kis utcába, ahonnan nekem úgy tűnt, hogy nem tudok átmenni az állomás felé (lehet, hogy át tudtam volna, de akkor nem úgy nézett ki). OK, nem baj, van idő, csak kicsit kell sietni. Mentem a hosszabb úton, de nagyobb volt a kerülő, mint gondoltam, és kezdtem megijedni, hogy azért talán mégsincs már annyi idő. Futás, 9 kilós csomaggal a hátamon (ez a gép nagyobb csomagot engedett meg:)) ). Na végre valahogy megvan a vonatállomás, már csak a megfelelő emeletet és peront kellene megtalálni, ahonnan indul a reptéri gyors. 10 perc keresgélés az állomáson (hát én nem tudom, vagy nem volt elég jól kijelezve, vagy már a ijedtség miatt, de nehezen igazodtam el), az állomás másik felére kellett menjek, pánik nő, na végre vannak jelzések, hogy honnan indul a vonat, de 9:25 van már, peron még sehol. 9:28, vééégre megvan a peron, már csak a tegnap este megvett jegyet kell kiváltani az automatából... Ami nem ad már jegyet a 9:30-as vonatra, csak a következőre, a 10:10-esre. Fuuuu azt hittem, hogy elájulok. Akkor átfutott a fejemen az, hogy lehet, hogy tényleg lekésem a gépet. Azért még úgy voltam vele, hogy hát ha nagyon sietek, és esetleg ha előre engednek a biztonsági ellenőrzésen, és nem kell kilometereket menni a gép kapujához, akkor azért elérem. Mindenesetre megvettem egy másik jegyet a korábban induló, de lassabb reptéri vonatra, amivel kb. 5 percet ha nyertem, de azt mondtam, hogy nem baj, minden perc számíthat (amúgy szerencsére nem volt drága egyik jegy sem, a gyorsvonat volt 25 lej, a lassabb kb 15). Így utólag vicces, de akkor tényleg úgy éreztem, hogy ez a kis 5 perc nyereség is számíthat. A lassabb vonat persze másik peronról indult, azt is megkerestem.

Nnna megérkezik a vonat, felülök, nyugtatom magam, hogy semmi gond, elérem a gépet (azért mindenesetre nem volt kellemes a gondolat, hogy itt ragadjak a parkban sétálgatásom miatt, és úgy akkor éreztem igazán azt, hogy naaagyon messze vagyok mindenkitől, akit ismerek). Gondoltam, megkeresem a repülő társaság applikációjából, hogy hányas kaputól indul a gép, és akkor látom, hogy....késik 4 órát. :)))) Egyszerre öntött el a megkönnyebbülés, hogy akkor nem maradok itt, nem késem le a gépet, és a bosszankodás, hogy akkor jó nyugodtan megnézhettem volna még a város egy részét. Ekkor már a reptér felé tartottam, és számigáltam, hogy esetleg menjek-e vissza a városba, de kb. 1-1.5 órám maradt volna szétnézni, és valahogy azt éreztem, hogy nem akarok ennyiért megint szétfagyni. A reptéren kaptam egy kis kártérítést, amivel ettem egy finom koreai ebédet, olvastam, melegedtem, stb. Amúgy a biztonsági ellenőrzésen, nem viccelek - én voltam akkor az egyetlen személy. Milyen sorok, tolongás, amire számítottam...senki nem volt!:))

Sajnáltam, hogy így alakult ez a nap, de azért azt is tudtam, hogy ebben a hidegben nem tudtam volna élvezni a várost. Tanulság, érdemes megnézni a járat infókat, mielőtt az ember kicocokázik a reptérre... 

A repülőút 10-11 órát tartott, kétszer is kaptunk ebédet. Szerencsém volt, a mellettem ülő koreai lánnyal jól elbeszélgettünk, megtárgyaltuk, hogy mi hogy van nálunk és náluk, megmutatta, hogy hogy kell megenni az ebédet :D (mit kell összekeverni, mit kell csinálni a tengeri hínárral, ami, most kapaszkodjatok meg, még ízlett is!:)) ), nevette, hogy porlevest vettem szuvenírnek, meséltem Budapestről és hogy mit érdemes megnézni ott. Nagyon jó volt így az út :) 

Legfelső kép: a reptéren vett ebédem (kimchi pork stew). Káposztaleves szerűség volt, kimchivel és disznóhússal, fölötte pedig fokhagyma szár megkészítve (ezt a szomszédomtól tudtam meg, én nem találtam volna ki). 

Középső és alsó kép: a repülőn kapott kaja és egy pohár bor :D 

Az út.

Este 9 után érkeztem Budapestre, ahol a testvéremék vártak. Másnap még megnéztünk egy-két helyet a városban, találkoztam egy rég nem látott barátnőmmel, és csak ámuldoztam, Krisztinek kb. 10x elmondtam, hogy húúúú milyen szép ez a Budapest. Az itteni városok (egy része) építészeti szempontból simán lekörözi azokat, amiket láttam Ázsiában. Nyilván ez szubjektív, de azért mégis úgy éreztem, hogy csodaszép Budapest :D Az biztos, hogy sok szép hely van a közelünkben is.

Az éjszakai busszal utaztam, és hétfőn hajnalban érkeztem Vásárhelyre, ahol Emil várt a buszmegállóban :) 

Itt végződik ez a történet. Köszönöm, hogy az idődet erre a blogra szántad, remélem, hogy érdekes/hasznos volt, és hogy sikerült egy kicsi betekintést nyújtsak abba a nagyon más, különleges, néha szuper rendezett, néha kaotikus, de nagyon barátságos világba, ahol ebben a hónapban jártam.  :)