Bangkok - Jim Thompson háza és majdnem Skybar - 2022. dec. 7.

Jim Thompson nevét mindenki ismerte Bangkokban, olyannyira, hogy egy "Jim Thompson, Bangkok" címzésű levél eltalált hozzá. Ő volt az a személy, akiért az addigi legnagyobb keresőakciót indították Délkelet Ázsiában.

Nagyon érdekes életutat járt be: előkelő családba született amerikai építészmérnök volt, aki a II. világháború alatt Thaiföldre került kiküldetésben, és annyira megtetszett neki az ország, hogy le is telepedett Bangkokban. Jó szépérzéke volt, és feltűnt neki, hogy a thai selyem mennyire jó minőségű, szép anyag. Elkezdett azzal foglalkozni, hogy ezt az akkoriban szinte kihaló iparágat felélessze, és mivel jó összeköttetései voltak Amerikában és Európában is, sikeresen el tudta adni a selymet, ami így egy idő után egyre felkapottabb lett, királyi családok tagjai, híres színésznők, divattervezők vásároltak tőle. Ebből persze milliomos lett, és Bangkokban építtetett egy hagyományos thai házat magának tíkfából. Rengeteg thai művészeti tárgyat is gyűjtött, mert azt látta, hogy ezeket semmi pénzért viszik ki az országból a nyugati turisták, és szerette volna, ha legalább a műkincsek egy része Thaiföldön maradna. A segítségével újraéledt a thai selyemipar és rengeteg embernek adott munkát. Úgy hívták, hogy The Thai Silk King. 

Minden szép és jó, amíg 1967-ben, 61 éves korában egy malajziai kirándulás során el nem tűnt. Barátokkal volt ott, de egy délután kiment sétálni egyedül, és utána senki nem tudta, hogy mi lett vele. Mivel a gyógyszereit és cigarettáját a házban hagyta, gyanítják, hogy nem tervezett messze menni, de sosem találták már meg.

Hatalmas, a világ ezen táján addig rekord méretű keresőakciót indítottak, 25000 dollárt ajánlottak fel a nyomravezetőnek, de semmi. Nyomokat nem találtak, váltságdíjért nem jelentkezett senki, és azóta sem derült ki semmi az eltűnéséről. 

Az ő házát terveztem ma megnézni. 200 baht volt a belépő és járt vele egy színvonalas tárlatvezetés is, úgyhogy nagyon megérte. A ház régi, hagyományos thai házak szétbontásával és újra összeszerelésével épült, és jópár nyugati elemet is belevittek a felépítés során. Néhány hagyományos thai elem: szentély az udvaron (úgy tartják, hogy a helyet, ahova a ház épül, szellemek lakják, és ezzel a szentéllyel engesztelik ki őket, virágokat, gyümölcsöket hoznak ide - sok helyen van, utcákon is láttam. Ezt a szentélyt nem lehet akárhova felépíteni, egy buddhista pap jelöli ki a legjobb helyet neki), küszöb a szobák között (két célja van: hogy a kicsi gyerekek ne másszanak át a másik szobába, és a spirituális ok, hogy a megzavart szellemek ne tudjanak közlekedni a házban:) ). Nyugati elemek: asztal (a thai házakban a földön ülve esznek, ezért is kell lehúzni a cipőt kint), benti wc:) . Nagyon hangulatos ház volt, a kert, kis tavak, benne halak, nyitott terek... hát, jó lehetett itt lakni. A ház egyik részében volt néhány fotó és selyem minta kiállítva. 

1 - tárlatvezető lány

2 - kilátás az udvarra a nappaliból

3 - kilátás az udvarra egy másik szobából 

4-5 - dísztárgyak 

6 - ebédlő... nagyon szép ház!

1 - szoba kilátással

2 - nappali. Itt nem látszik, de a szoba teljesen nyitható a kert felé, csodás lehetett itt lenni 

3 - az éjjellilámpa alsó része thai dobból készült

4 - nappali

5 - háló

6 - a ház előtt

Fent: selyem minták

1967-es cikk

Ezután elindultam egy toronyház felé, úgy írta a neten, hogy fel lehet menni a tetejére. Végülis ez nem így volt, de az út oda már megérte. Valahogy bekeveredtem egy kicsi utcába, ahol piac volt, hihetetlen nyüzsgés, kavarodás, street food, stb. Megkóstoltam a sült banánt kókusz sziruppal, egeeesz jó volt:) Mivel az épület tetejére nem lehetett felmenni, elindultam visszafele egy más úton, ahol valahogy kikeveredtem a nagy bevásárlóközpontok utcájába, egymást érték a hatalmas épületek. Sétálok az utcán, amikor egyszercsak azt hallom, hogy mellettem az egyik street food-os helyről román zene szól:)) Valami régi sláger... (Nem a dragostea din tei :P )

Karácsonyi "hangulat", utcai piac, sült banán és rendőr sisakos rendőr állomás:)

Egy darabig még gyalogoltam, aztán vonattal (skytrain) és hajóval leutaztam a Wat Arun-hoz (Temple of Dawn, a hajnal temploma), amit egyszer már láttam a hajóból az első bangkoki nap, de meg akartam nézni közelebbről is, mert nagyon szép díszítésű templom. Nem is csalódtam, tényleg nagyon szép volt, kínai porcelán darabkákból készült, amit régebb nehezékként használtak a hajókon. Sokan voltak akkor ott, thai fiatalok hagyományos ruhában pózoltak a templom előtt. 

1, 6 - látkép a folyóról

2-5 - Wat Arun

Wat Arun

Megy a fotózkodás:), gyerek motoron, holdfelkelte a folyóparton (ráadásul telehold volt!)

Innen is hajóval utaztam tovább (szuper dolog :D ), és elmentem a Skybar nevű vendéglőhöz, ami egy felhőkarcoló tetején van. Itt forgatták a Hangover 2. egy jelenetét, és bár nem láttam a filmet, a kilátás nagyon érdekelt. Na nem ültem be még egy koktélt meginni sem, egy vagyont ott hagytam volna (valami 150 lejtől kezdődik egy itóka, kösz nem:)) ). Annyit tudtam, hogy ha fel akarok oda menni, akkor nagyon magabiztosnak kell tűnjek, és akkor nem kérdőjelezik meg, hogy mit keresek ott. Ez persze egy nagyon puccos hely, ennek megfelelően a liftes srác mosolyogva köszönt, érdeklődik, hogy hogy vagy, honnan jöttél, stb. Azért nagyon cseles is ez a hely, olvastam előtte és velem is pont így volt: a Skybar a leghíresebb vendéglő itt, de van még egy csomó a lennebbi emeleteken, amiknek gondolom nincs olyan nagy forgalmuk, és a liftes fiú, hiába mondod neki, hogy hova akarsz menni, egy másik emeleten rak ki azzal a szöveggel, hogy egyszer itt megihatsz egy koktélt, és utána visznek fel a legfelső emeletre. Kedvesek, de határozottak, úgyhogy én is kiszálltam azon az emeleten, és próbáltam elslisszolni, de máris mutatták a széket, ahova le kellett volna üljek. Szóltam, hogy megnézném a kilátást, azonnal a nyomomban voltak, nagy mézesmázasan mondták, hogy hol a helyem, lehet rendelni. Láttam, hogy ebből így nem lesz legfelső emelet, és nem is akartam feszíteni a húrt. Még egyszer megnéztem a csodás kilátást, és mondtam, hogy sorry, meggondoltam magam, szeretnék inkább lemenni. Mindezt továbbra is kedves mosollyal nyugtázták és lekísértek a földszintre. Azért megérte:) Viszont őket egyáltalán nem irigylem, legyen bármilyen kilátásuk a munkahelyen, ez a folyamatos terelgetés nekik is biztos fárasztó.

1 - esti látkép a hajóról

2 - éjszakai piac

3 - kilátás

4 - lentről a híres neves épület

5 - a hostelem utcája és a helyi "kis" felhőkarcolóm:)

Ezután már egyenesen hazamentem és bepakoltam másnapra. Bőven elég volt a városból, már nagyon ki akartam jutni innen.