Voltam-e Kínában? - 2022. dec. 14.

Igen is meg nem is, a válasz erre a kérdésre attól függ, hogy kit kérdezünk.

Természetesen abban a Kínában, amire mi általában Kína alatt gondolunk, nem voltam. Viszont ha egy átlag kínai politikust kérdeznénk, valószínűleg ő azt mondaná, hogy igen, én Kína egyik tartományában voltam.

Tajvan történelméről és a jelenlegi helyzetéről egy regényt lehetne írni, de megpróbálom pár sorban összefoglalni. Szerintem nagyon érdekes!

A szigetet legalább négyezer éve őslakosok lakják, akik az ausztronéz nyelvcsaládba és genetikailag a malájokhoz tartoznak, tehát semmi közük a mostani kínai többséghez. Jelenleg is 16 törzs él még a szigeten, valamilyen szinten őrzik a kultúrájukat, de a 21. századi újdonságok őket is utolérték. 

A szigetet portugál hajósok Ilha Formosa-nak nevezték el, ami "gyönyörű sziget"-et jelent (nem is véletlenül :) ). Ez a Formosa név elég sokáig használatban volt. A törzsek jól elvoltak, amíg az 1600-as években holland kereskedők nem kezdtek itt tábort verni, építkezni, állatvilágot kiírtani, stb:(. Persze közben más nemzetek (spanyolok, kínaiak, japánok) is érdeklődtek a sziget iránt, és a hollandokat kiűzték a kínaiak. Egy darabig a sziget kínai kézen volt, ebben az időben elég sokan áttelepültek a kontinentális Kínából. A sziget japán megszállás alatt is volt 50 évet, a II. világháború végéig. Utána kezdődik az igazán érdekes rész. 

Tajvan hivatalos neve: Kínai Köztársaság. Kína hivatalos neve: Kínai Népköztársaság. Nem ajánlott a kettőt összetéveszteni:)) Viszont Tajvan mindenféle függetlenségi törekvése ellenére csak 13 ország által van elismerve, és közülük a legnagyobb Honduras, úgyhogy szegény nem elismert, mint külön állam. Az ENSZ egy darabig elismerte, de mostmár nem. Azt tudtam, hogy a kapcsolata Kínával eléggé bonyolult, most értettem meg, hogy mennyire. Tehát: 1949-ig, a polgárháború végéig Kínában a nacionalista párt kormányzott és az ország hivatalos neve Kínai Köztársaság volt. A polgárháború után a nacionalisták Tajvan szigetére menekültek, a Kínai Köztársaság és a párt ott működött és onnan próbálták visszaszerezni a hatalmat a kontinentális Kína fölött. Ott közben a kommunista párt megvetette a lábát, létrehozta a Kínai Népköztársaságot, és Tajvant az egyik tartományának tekintette, és tekinti mind a mai napig. Az ENSZ-ben egy darabig a Kínai Köztársaság szerepelt, mint a hivatalos állam (ami Tajvanra menekült), de ahogy a "nagy" Kína befolyása egyre nőtt, úgy kezdték az államok már nem elismerni Tajvant (Kínai Köztársaság), amíg egyszercsak kizárták az ENSZ-ből is. 

Azóta is vannak függetlenségi nyilatkozatok, pl. az állam nevét hivatalosan is átváltoztatták Tajvanra, de a Republic of China, Kínai Köztársaság is sok helyen szerepel még. 

Ez csak így dióhéjban, ennél nyilván sokkal többrétűbb a dolog, de ennyi azért kell szerintem, hogy megértsük, mi a helyzet itt.

A két ország között persze óriási a feszültség. Pont amikor ott voltam, olvastam egy hírt, hogy Kína (a nagy Kína) rekord számú nukleáris fegyvert hordozó repülőgépet küldött Tajvan felé. Szuper, gondoltam:)) Ez csak egy dolog a sok közül, lényegében Tajvant bármikor lerohanhatják, de ettől függetlenül az élet itt megy tovább.

Mára múzeumokat terveztem be, az eső nem állt el pár percnél többre. Az első, ahova mentem, a National Palace Museum volt, csak egy óra buszozásra a hoteltől. Ez a legnagyobb kínai műtárgy kollekció, beleértve a kontinentális Kína múzeumait is. Ez azért elég nagy szó. A második múzeum, arról kicsit lennebb írok, a Shung Ye Museum of Formosan Aborigines, vagyis a tajvani őslakosok történelmével kapcsolatos múzeum. Mindkettő nagyon érdekes volt és jobban meg tudtam érteni a sziget történelmét.

A National Palace Museum tulajdonában kb. 700.000 tárgy van, de egyszerre csak 7000-et tudnak kiállítani - úgyhogy évekig lehet tárlatot változtatni anélkül, hogy ismétlődjön :) Ezeknek a műtárgyaknak a nagy részét akkor hozták ide, amikor a nacionalista párt elmenekült Kínából.

A National Palace Museum

Számok a szokásos sorrendben (fentről, balról jobbra)

1: bronzszobor a 15. századból (Tibet)

2: Buddha ábrázolás 477-ből

3: részlet egy fali képből

4-6: 16. századi edények (cloisonne - aranyszállal vagy más fémmel elválasztott színek)

Az egyik császári dinasztia tagjának az irodája

1: Hajtű

2-3: Elefántcsontból készült dísz

4: Csing dinasztia korabeli dísz

5: érdekes... pohár? Kancsó? :)

6: jade kőből készült ecset tartó (12-14. század)

1: Levél mintázatú teás edény

4: "revolving vase" (két edény egyben)

1: ez a kis edény egy rövid sztorit mesél el

2: fazekas mű kb i.e. 100-ból

3-4: kínai festmények

5: a múzeum egyik leghíresebb darabja: hús kinézetű jáspis kő

6: egy nem elfuserált térelválasztó

Fantasztikus, hogy annak idején mire voltak képesek... Nem tudtam nem arra gondolni, hogy hogy tudott úgy megváltozni az ottani munka minősége, hogy a Made in China egyenlő lett az olcsó és silány minőségű tárgyakkal? 

Mikor már teljesen telítődtem edényekkel és hasonlókkal, átmentem a pár percre lévő őslakos múzeumba.

Ez egy sokkal kisebb múzeum, de szintén nagyon érdekes. A bejárat emeletén már voltak kiállítások, írtak az őslakosok eredetéről, térképen mutatták, hogy melyik törzs hol lakik, és bele lehetett hallgatni a zenéjükbe. A többi szinten a kiállítás a lakóhelyeikről, ruházatukról, spirituális világukról szólt. 

1 - elhelyezkedésük Tajvan szigetén

2 - festett halászhajó

3 - sámánt és vadászokat ábrázoló szobor

4 - az egyik törzs férfi gyülekező háza

5-6 - edények

1 - egy komplett szett

2 - férfi fejdísz

3 - lábdísz

4 - nyaklánc

5 - hajódísz

6 - női fejdísz

1 - fésűk

3-5 - népviselet 

Sajnos sok összetűzés volt köztük és az európaiak, majd az ázsiai betelepülők között, és eléggé megfogyatkozott a számuk, de egy ideje már jobban biztosítva vannak a jogaik. Most kb. 500.000 őslakos él Tajvanon. Mindenesetre nagyon színes része ez a sziget történetének, és elképzeltem, hogy milyen jó lehetett itt élni nekik azelőtt, hogy mindenféle idegen betelepedjen (persze leszámítva az összetűzéseket a törzsek között..).

Miután bezárt a múzeum, elmentem a város Beitou részébe, ami arról nevezetes, hogy nagyon sok forró vizes forrása van (hot spring), ahol lehet fürödni! Ezeket amúgy a japánok alakították ki, náluk nagy dolog az ilyesmi (onsen a neve japánul), mert azelőtt nem foglalkoztak vele a szigetlakók. A japán onsenekbe viszont meztelenül kell bemenni, és az annyira nem vonzott :P Itt azért kötelező volt fürdőruhában lenni, hálistennek:)) Mivel szinte egész nap esett az eső, nem tudtam, hogy menjek-e, vagy ne, de végül arra gondoltam, hogy miért ne (úgy olvastam, hogy általában nem fedett helyek). Útban arrafele kerestem egy könyvesboltot, de végül valami teljesen mást találtam, véletlenül, és úgy tetszett: egy katolikus templomot, ami olyan ismerős volt - hasonlított a mieinkre :).

1 - utcakép a templom előtt

2 - 5 - katolikus templom Tajpejben:) és falinaptár

6 - Beitou, forró vizes medencék 

A hot spring Beitouban szuper volt, úgy örülök, hogy nem hagytam ki! :) Olyan jól esett az egész napos fagyoskodás után beülni a 44 fokos vízbe és teljesen átmelegedni. Volt hideg vizes medence is, miután eléggé melegem volt, azokba beültem kicsit. Nagyon helyi élmény volt, azt hiszem, hogy összesen négyen voltunk európaiak, a többiek mind ázsiaiak. Egy adott ponton valaki betett egy zeneszámot is, s egy kedves hölgy mondta, hogy ez az első nagy tajvani dal. Nagyon hangulatos volt:) Kedves bácsik próbáltak oktatni, hogy hogy kell ezeket a medencéket használni (pl. nem szabad csak belelógatni a lábat, mert rosszul lehet az ember a vérerek kitágulása miatt), vagy hogy hogyan kell a hidegvizes medencét "túlélni":)) Nem tudtak a legjobban angolul, de próbálkoztak, s ezt nagyon értékeltem. Végre spontán mosolyogtam!!:)

Ezután már egyáltalán nem fáztam, nagyon jó volt a hazaút is így :)